Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Lázár István: Tájékozódási pont
ÜZENET AZ EGYKORI ISKOLÁBA ADY ENDRE ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA CÍMŰ VERSE: A MAGYAR KÖLTÉSZET EGYIK LEGNAGYOBB HATÁSÚ ALKOTÁSA. ÜZENETE NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE ÖRÖKLŐDIK. ADY SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA KÉSZÜLVE MŰVÉSZEKET, ALKOTÓKAT ÉS KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEKET KÉRTÜNK FÖL, HOGY ÍRJÁK MEG E VERSHEZ, ADYHOZ, ILLETVE AZ ÚTRAINDÍTÓ EGYKORI ISKOLÁHOZ VALÓ VISZONYUKAT. A VÁLASZOKAT, MELYEK A MEG-MEGÚJULÓ SZELLEMI MŰHELYEK FONTOSSÁGÁT IS PÉLDÁZZÁK, EZÚTON ADJUK KÖZRE. LÁZÁR ISTVÁN TÁJÉKOZÓDÁSI PONT t. Egyszer tanulmányt kezdtem írni a könyvtárról, amit nagybátyám rámhagyott. Igazában kevéssé ismertem őt, ritka találkozásaink során a beszélgetés nemigen terjedt túl a családi híreken, no meg néhai édesapám emlegetését gyerekként közösen elkövetettcsínyjeink felidézése követte. Nagybátyám életútját éséletszemléletétkönyv- tárának rétegeit bontogatva kezdtem megérteni. S a könyvei diktálta sorok egy hosszú, gazdag élet foglalatává kerekedtek: a könyvtárrétegek egyaránt számot adtak egzisztenciája fordulatairól, magánélete, érzelmei formálódásáról s közéleti-politikai nézetei alakulásáról. Ez a tanulmány torzó. Más dolgaim jöttek, sürgősebbek — s abbahagytam. Pedig ha be tudnám fejezni, benne volna a század első felének egy sajátos nézőpontú foglalata, kirajzolódnának egy tipikus értelmiségi pályakép hátterében az erővonalak, amelyek meghatározták nagybátyám szükséges és lehetséges lépéseit az első világháború élőitől a második világháború utánig. Nem tudom, hogy lesz-e alkalom ezt a tanulmányt befejezni. Mindig közbejönnek aktuálisabb vagy talán csak annak vélt feladatok. Most például nagybátyám könyvtára helyett nem anyám könyveiről, havonta egy-két kötettel hál’ Istennek folyton tovább épülő, rétegződő könyvtáráról kellene inkább tanulmányt kerekíteni? 2. Mert én Adyt nem az iskolában ismertem meg, hanem otthon. Igaz, hogy nem közvetlenül, hanem közvetve. Nem a verseit, a könyveit — ezeket csak később vettem észre és még később vettem kézbe. Hanem a hatása volt eleven. Mire eszmélni kezdtem, és apám írógépén pötyögtetve, még az iskolába íratás előtt megismertem a betűket — az 1930-as évek végefelé —, anyám könyvespolcán szembetűnőbb helyen az Új Idők évfolyamai,s a Singer és Wolfner által kiadott könyvek sorakoztak. Mint általában a „középosztály" otthon ülő, „csak” a háztartást vezető és gyermekeiket nevelő asszonyainak polcain? Nem így. De hogyan tudjam én ma már azt bárkinek elmagyarázni, hogy mi volt a különbség két szomszédos család könyvtára között, ha az egyik helyen a háziasszony a Magyar Üriasszonyok Lapját, a másik helyen meg az Üj Időket fizette elő? Ebbe bele se vágok. Inkább elmondom azt: mennyire meg voltam lepődve jóval később, már a háborús évek s a felszabadulás után, amikor a viharos évekből megmaradt könyvtártöredékeknek mohón nekiesve felfedeztem, amit láttam már kisgyerekként is, csak akkor nem tanúsíthattam ennek 40
