Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Lázár István: Tájékozódási pont
semmi jelentőséget: hogy anyám leánykori könyvtárában sorra megvolt jó pár Ady- kötet első vagy az elsőt akkoriban gyorsan követő második kiadása. Es ugyanígy Kaffka Margit könyveié. Anyám a századdal egyidős: 1900-ban született. Tizenéves volt tehát, akkori fogalmakkal csitri, majd lassan „eladó lány", amikor a kor kínálta művek közül ezeket vette meg és olvasta. Elmondta ő nekem sokszor, hogy mennyire szeretett volna tanulni, ám egyik nővére hirtelen halála után szülei annyira féltették, hogy a polgárit is alig engedték neki elvégezni, amit pedig az ő édesapja alapított és ellenőrzött. Történt mindez az 1910-es évek második felében — mire a háború véget ért, már oda is vetődött Apám, s a leányélet ambíciói véget értek. Négyünk közül a legidősebb 1920-ban született.. . Én tehát egy szabványos középosztálybeli családban születtem, amely olyan volt, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva? Majdnem. A különbség mégis óriási. Két okból. Egyrészt azért, mert anyám nemcsak gyűjtötte, olvasta, hanem nem is felejtette el sem Ady Endrét sem Kaffka Margitot. Apám pedig nem annyira a Singer és Wolfner bestsellereit olvasta — a tanári munkájához szükséges kiterjedt szakirodalmon kívül — hanem a Természettudományi Társulat és a Könyvbarátok kiadványait. Itt megint hosszú volna elmondani, hogy mit jelentett egyrészt a mai TIT elődjének, másrészt a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvbarát-szervezetének kiadói tevékenysége a két világháború között, a Horthy-Magyarország szellemi életében. Nem a progresszió élvonalát, természetesen. Főleg ami a Könyvbarátokat illeti: ennek működését, szellemiségét erősen áthatotta a revíziós gondolat. Ám a természet- tudományos és a történeti gondolkodásmód terjedését ez a két szervezet olyan körökben segítette elő, amelyek közt a következetesen progresszív eszmék nem vagy alig terjedtek. S Apám tájékozódása irányának ráadásul az volt az íve, hogy ifjan, az első világháború körüli időben megszerzett és elolvasott egy sor Népszava-kiadványt is, rajtuk a híres kalapácsos emberrel — micsoda fintora a sorsnak, hogy ezek közül a megmaradt néhány példányt az 50-es évek elején ismét dugdosni kellett! —; a két háború között, növekvő családja körében, sokféle munkája közben, a béke és a gyarapodás éveiben társadalmi-politikai érdeklődését a Magyar Szemle és a Napkelet, meg a Magyar Szemle Kiskönyvtára olvasásával elégítette ki; az új háború árnyékában azonban megvette a Cserépfalvi híres Kék Könyvek sorozatának valamennyi kötetét. Eközben aktívan sohasem politizált, csak tájékozódásában rajzolódott tehát ki ez az ív: balról középre, majd kissé vissza bal fele. De a sárospataki osztályviszonyokat majdhogynem marxista módon vázoltaiéi nekem, amikor például a helyi, látszólag szövetkezet jellegű vállalkozások valódi irányítóit, tulajdonviszonyait, s a szövetkezeti cégér alá becsalogatott kistermelők kiszolgáltatottságát, kizsákmányolását taglalta kérdéseimre. Az első Ady-élmény tehát bár elementáris, de rendkívül közvetett. Anyám az ő olvasásával is formálódott mentalitását Apám másként, de rokon eredménnyel alakult gondoskodása egészítette ki, és ennek köszönhetem én, hogy a látszólag tipikus közép- osztálybeli családban a gyermeki szabadságnak, a szellemi kötetlenségnek, elfogulatlanságnak, az egyéniség kiteljesítésének nem éppen tipikus körülményeit: oxigéndús légkörét, tág lehetőségeit élvezhettem. 3. Nagyjából egyidősek voltunk, de mint a kamaszkorban törvényszerű, a lány, akivel jártam, jóval érettebb gondolkodású, érdeklődésű volt. S amikor egyszer pár nyegle szóval válaszoltam inkább kijelentő, mint kérdő érdeklődésére, hogy ugye, én is nagyon szeretem Adyt, úgy villant a tekintete, s kezdett versszakokat felolvasni, hogy 41
