Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Cs. Varga István: „Amit adtam örökség s nem divat” (Ady csehszlovákiai hatásáról)
CS. VARGA ISTVÁN „AMIT ADTAM ÖRÖKSÉG S NEM DIVAT" (Ady csehszlovákiai hatásáról) A hazai irodalomban a társadalmi állapotok miatt sokáig a magyar Ugart felfedező Ady állt a középpontban. A szomszédos országok magyarsága léthelyzetéből eredően az emberiséget világméretekben is az elsők között megélő, az „Ember az embertelenségben” iszonyú élményét megfogalmazó, a humánumért a háború ellen kiáltó Ady eszmeiségét vallotta magáénak. A hazai irodalomban egész életművében vall felszabadító hatásáról Ady igazolója a magyar prózában: Móricz Zsigmond. Versét „törvénnyé” avatta költői örökségének legfőbb letéteményese: József Attila. Az Ady-örökséghez való viszony vízválasztót jelent a kisebbségi magyar irodalomban is. Á Helikon-kör és különösen az Erdélyi Fiatalok kulturális és szociális mozgalma merített sokat Ady forradalmi demokratizmusából. A belőle kiágazó, Jancsó Elemér vezette Ady Társaság már névadóként is őt írta zászlajára. Tudatosító és megtartó erő volt a Szenteleky Kornél vezetésével szerveződő jugoszláviai magyar irodalomban. Legfőbb eszméltetője a szlovákiai Sarló mozgalomnak, a legnagyobb példaadó Fábry Zoltán, Győry Dezső, Balogh Edgár számára. Ady, Móricz, Szabó Dezső nevében szerveződik a csehszlovákiai magyar értelmiség ifjúsági mozgalmának legjelentősebb csoportja: a Sarló. A példaképek csillagképében találjuk Bartókot, Kodályt, akik a zenében képviselik a néptestvériség gondolatát, Kassákot, az első jelentős magyar proletárlírikust. Az emigrációban élő Jászi Oszkár, Balázs Béla, Barta Sándor is nagy híve volt a cserkészmozgalomból kiinduló, szociális, társadalmi jelleget öltő Sarlónak. Súlyosan tévedett Gábor Andor, amikor a szlovákiai magyarság Ady-kultuszáról ezt írta: „Ebből az Ady-szerelemből ma csak torzszülött gyermek származhat, mert Ady ma az utódállamok magyarságának száján csakis az irredenta egy modernebb eszközévé aljasítható.” Ezzel szemben Ady Szlovákiában diákok, cserkészek, ifjúmunkások dala, demokratikus jelszava lett. Indítója és eszmei éltetője egy humanizáló, a néptestvériség jelszavával forradalmasító mozgalomnak. Az Ady-kultusz egyik csúcspontja az 1928 májusában Budapesten rendezett Ady-ünnepség, amelyen beszédet mondott Győry Dezső, a mozgalom főszervezője, Balogh Edgár pedig „Ifjú szívekben élek” címen röpiratot szerkesztett. A Dunatáj népeinek nemzeti szalagjaival díszített koszorú, a közös sors jelképe a magyar uralkodó osztály ellenkezését hívta ki. A diákmozgalomból a gombaszögi táborozáskor megszülető Sarló, a folyton erősödő szellemi-közéleti mozgalom bölcsője a pozsonyi Lőrinckapu 24-es számú ház volt. A házat az idő ítélte lebontásra, neveltjeit a lélekcserélő idők szórták szét a szélrózsa minden irányába, de a közös eszme- és élménykor életet meghatározónak bizonyult. Ady öröksége elevenen élt: „Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Újból élő és makacs halott.” A mozgalom egysége — amint a népi írók mozgalmáé sem — nem lehetett hosszú életű. A külső körülmények súlyosbodása, a belső eszmei fejlődés eltérő üteme tagozódáshoz, majd szakadáshoz vezetett. A résnyi repedések mélyültek, az utak elváltak. 31
