Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Bodri Ferenc: A föltámadás szomorúsága (Tűnődés a líra hatalmáról egy Nagy László-vers fölött)
BODRI FERENC A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA (Tűnődés a líra hatalmáról egy Nagy László-vers fölött) „írástudókat hajt s megítél késsel az idő s nagy a kaszabolás .. (Nagy László) Egynéhány verseskönyvben újabban a legtisztább lényeg a romlandó borítókra kerül: esővert jelszavak a mállékony házfalakon. „A Költő és az Élet szeretik egymást: minden külön értesítés helyett” — hangzott a korábbi kétes ajánlásokon. Utóbb maga a költő szólalt meg a „fülön”, előttünk Illyés Fekete-fehér köteténél tűnt fel legelébb, aki itt a gondolati költészet jogáról és értelméről nyilatkozik. És bár szólnak hasonlókról nem kevés poétikák, a témáról így mégis egy költőt idézhetünk: „A gondolati költészet nem új gondolatok közlését jelenti. Erre még a bölcselet is ritkán képes. A gondolati költészet a költő találkozása a gondolattal, újakkal és régiekkel; s az ebből fakadó — versbe foglalható — élmény, ez a gondolati líra ... Társunk e földi létben egyre inkább a gondolat.. .” Ha eltűnődünk az lllyés-vallomáson (és erre van okunk elég), bennünk Is jó néhány kérdés ágaskodik: Mit érthet a költő mégis a „szupremáltan gondolati” költészeten? Bizonnyal „tankölteményt”, erre utalhatnak a kötet versei. De a tanköltemény nem más, mint kiállás egy tan, egy eszme mellett, akár egy viharzó gondolat peremén. S ha kiállás, akkor lírai társa az indulat lehet, és hűvösen tárgyilagosnak az Ady-gondolatot újraélő Nagy László-prózavers aligha tekinthető. Egyáltalán megfelelhet-e az Nymodon kifejtett téziseknek az Ady fájdalma által kiváltott mai szenvedély? Bizonnyal igen, hiszen mindkét vers tanúságtevés. Mint minden lírai mű, légyen bár egy tárgy vagy egy idea (akár az ideákat elgondoló), ha mellette lírikus tanúskodik. Mint Ady mellett Nagy László teszi. Ady pedig „mindmáig legszívósabb összekötő múlt és remény között” (Illyés), így tehát minden róla barázdát hagyó lírai megszólalás tanköltemény: valamire tanít, amire másképpen aligha lehet. Hiszen ha lehetne, lírában akkor megtenni sohasem érdemes. A tanításra pedig nem kevés műfaj kínálkozik, de a lírikus oly hévvel teszi, mint a testámentumok haragvó bölcsei: villámokat szórva, özönvizet és kénköves kőesőt, haraggal, indulattal és szenvedélyesen, Jogot a maga héroszi voltából merít, akár egy másik sorsból, amelyről nyilatkozik. Mint Nagy László Adyért s az Ady-vers fölött. Az Ady estéje nem az első lllyés-vallomás Adyról, nem is az utolsó talán. Szólnak Adyról Illyés más versei, költőjük maga is tanúságtevő. Közöttük „alkalmiak” (Elsüllyedt jövő, Magányos angyal — 1944), Ady halála évfordulóján, és ugyanígy „alkalmi” a Nagy László-költemény. Németh László már 1927-ben „Ady-pörről” beszélt, és az évfordulók kerekedésével a pör tovább folyik. Több mint 70 esztendeje maga a Költő adta fel magát: az Új Versek előhangjával talán. De sorsaiban alakja egyre tisztábban él, hiába lehelik homályosra a fenekedők azt, aki még a csókoktól is csak párásodik. Könyvtárnyira gyűlt már a peranyag, sokan jelentkeztek emlékezők, még több a tanú és értelmező, mögöttük meg nem kevés fiskális akad, kéretlen beadványaiktól szikkadnak törékenyre a jegyzőkönyv sivataglapjai. Az „Ady-kérdés” mindegyre felmerül, pedig már régóta ítélkezünk, és születésének centenáriumán újabb sírbontások is várhatók. Szólnak már a sírtáró dalok, gyűrkőzhetnek ismét a kötél- és koszorúfonók, új rendbe állnak az értők és mutatványosok. ítélet naponként születik, első- és másodfokon újrafelvétel is, ki-ki a saját használatára is ítélkezik, ezenmód önmaga felett. És voltak bár egészen látványos „újraértékelések” és ítélethirdetések is, végleges döntés sohasem várható. Hiszen maga a lírai jogrend változik, és egy-egy újraperlő, másképpen és mást bizonyító adat mindegyre felmerül. Ilyennek tekinthetjük a tanúként megidézett Nagy László-költeményt. Koroknak és nemzedékeknek, értőknek és értetleneknek, szemfényvesztőknek és szemfény- vesztetteknek, „virág- és késdobálóknak” (meg egyéb mutatványosoknak) változóan mást jelent Ady és az Ady-gondolat. Úgy tűnik, ritkáin önmagát. Az igazság legtisztábban a lírai tanúságtevésekben jelentkezik, azonos hullámhosszakon. így a Nagy László-vallomásban is. Hogy ez a pör az egész nemzet lelkiismeretében folyik, régóta döntés a költő lírája fölött. „Átértékelések” bizonyára, de visszafordító érvek nehezen várhatók. Adyról szólva a teljességet értette jó néhány költőutód (össze illenék gyűjteni egy ilyféle antológiát), aki a Minden Titkok Költőjét vállalva jelölte önmagát. Ady teljességét vállalva Nagy László is ezt teszi. 24
