Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - Összeállítás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára - Gumer Basirov: Szülőföldem zöld bölcsője (regényrészlet) Buda Ferenc fordítása

Gumer Basirov tatár író az egykori kazányi járás (ma: Tatár ASZSZK) egyik eldugott falujában született. Szülőföldem zöld bölcsője című önéletrajzi regényében gyermekkorát, ifjúságát, a tatár falucska életét ábrázolja a kilencvenes évektől az első világháború végéig terjedő időszakban. Életszeretete, költői érzékletessége, plasztikusan megformált alakjai a kelet-európai realizmus legjobb hagyományaihoz közelítik, s egyben fölhívják figyelmünket egy nálunk alig ismert — pontosabban: a történelmi előítéletek folytán félreismert — kis nép sajátos kultúrájára. A sajátosságokon túl azonban könyve — amelyből az alábbi részletet közöljük — számunkra fontosabb üzenetet is hordoz. Nevezetesen azt, hogy gondjai, örömei, elemi törekvései — éljen bár a Volgán túl vagy a Dunatájon — minden népnek egy tőről fakadnak.

GUMER BASIROV

SZÜLŐFÖLDEM ZÖLD BÖLCSŐDE

(Részlet)

Első bánatom

I.

Alszom a homályban, kisfiúmód kinyújtóztatva kezem-lábam az agyonhentergett ágyon, s az álmon túl egyszeriben megérzem, mint simogatja meg anyám érdes tenyerével a fejemet.

— Kelj föl, fiacskám, kelj föl, — gyöngéd hangja mintha messziről hallanék — igen elaludtál. Pajtásaid rég az utcán vannak, Hakimdzsan is ott van ...

Fülem hallja, de a szemem sehogy sem akar kinyílni. Az álom, akár a mákony, egész lényemet átjárta, moccanni sem merek, el ne riasszam.

Anyám kisvártatva ismét megszólít. Kevéssé már magam is ocsúdva a fülemet hegyezem. Ló horkant az utcán, valakinek a szekere zörög. S közvetlen közelben, az udvaron a mi kancánk prüszköl. Mindig így tesz abrakoláskor, mintha csak azt mondaná: „Köszönöm”. De mit keres idehaza világos nappal?

Valóban ideje fölkelnem. Lustaságomat azonban nyilván sikerült bemutatni. Nem volt biz ellenemre a heverészgetés. Hisz az idősebbek rendszerint hajnaltól sötétedésig el vannak foglalva, tesznek-vesznek a gazdaságban. Néhanapján ha megesik, hogy megcirógatják a fejed.

Leeresztett szempilláim alól a nyitott ajtó felé lesek. Apám jön be.

— Tyű! Csak nem az ágyban hever még mindig ez a gyerek! — csattana hangja. — Mért nem serkented föl? Biztosan nem is tud róla, hogy a kanca egy kiscsikót hozott neki!

Kiscsikót? Egy pillanat és fölpattantam. Hogyisne! Hisz a kiscsikó a legkedvesebb, amit csak egy falusi fiúcska kívánhat!

Kiszaladván az udvarra az öröm a nyelvemet majd elvette. Hát itt van, megjött az én régvárt kiscsikóm! Pálcavékony, hosszú lábait szétterpesztve — amelyek alig bírták tartani — szopja az anyját. Sárga volt a csikó, a gerincén pedig ujjnyi keskeny barna sáv húzódott végig. Első lábai térdig fehérek, a homlokán meg fehér folt: csillagocska. Apám mellettem állt, keze a hátamon, s szemét a csikóról le nem véve ugyancsak örvendezett.

— A mi feketénk régtől keresgélte már az alkalmas csikót — szólt mosolyogva.

— Ugyan miért ilyen sokáig?

— Na hallod! Azt hiszed, könnyű? Ilyen gyönyörűt tán gyakorta találni? És tegnap éjjel csak ráakadt a fehér harisnyában, s úgy döntött, hogy rajtahagyja.

40