Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - Összeállítás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára - Dmitrij Usakov: Lehülés (vers) Hatvani Dániel fordítása
DMITRIJ USAKOV LEHŰLÉS Lehú'lő évad ért el újra hozzám, Rámlehelik újra a sarkkörök, Gonosz szél támad süvítő vitorlán, Nyomában hó örvénylik, megpörög. A kicsit könnyedén hogy föleméssze, zúdul a nagy. Kegyetlen február... Átfagytak cserjéim a sarkvidékre, Sajnos, a ligetet fagy szántja már. S hogy a csermely fenékig mozdulatlan... S kár, hogy jég fojtogatja a tavat. A nap még mindig egyre távolabb van. Tüzéből, ha van, láng ki nem szakad. Lendül az idő kalapács módjára, Üllőn veri formába napjaim, A hideget tán egyszer eltángálja S pihenhetek melegek ormain. S e tág világban minden, mi lélegzik: Erdő is, bokrok is, meg a patak... Nem vezet el téged az örök csendig Planétánk — szállsz a jégörvény alatt. Kihűlt ködök ha leszállnának, Hullám izzaszt-e partokat? — Faltörő kosként csapkod, támad, Fenyőágak közt szél lohad, Metszi levelét juharfának, Ráomlik az ég zápora... Nézem a kitágult csodákat, Szemem nem ifjodik soha. Csobban-é hal a mellékágban, Mit üzen az első virág? Rikkantó darvakat is láttam, Röpívük földbe hajlik át. Vagy ha rénszarvas trombitálgat Varsáknak tavasz-ünnepén. Sokszólamú lélek megárad — Lélekben sem ifjodom én. Levélhullató év jön évre, Érzem, hogy folyton élesebb. Természet tárul, mintha élne, Nem téved s én sem tévedek. * * * Hirtelen ősz a nyárközépben, Megint eső s perzselt levél... Verébfészek-melegedésem — Szánakozó fütty mit sem ér. 38
