Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 9. szám - Csató Károly: Kirostált kavics (szociográfikus kísérlet, II. rész)

ennyire bűnös nem vagyok. Úgyhogy elég szomorú. De szomorú az is, hogy sokan azt hiszik — és úgy van beállítva —, hogy ez egy nagy dolog. Ha az elvtárs utána néz, megnézi, látja, hogy milyen pitiáner dolog.

Az előbb olvastam az újságban, hogy hárommillió-nyolcszázezer forint — benne volt a tévében ez a hogyhívják —, ez a ház, Pesten, már nem tudom milyen épület. Ledőlt, vagy összedőlt? Hárommillió-nyolcszázezer forint. Megosszák a felelősséget! És ez a nem jó! És ezért nem csuknak le senkit sem? És ha lecsukják is? A hárommillió-nyolcszázezer forintért — hű de nagy pénz, de sok embernek kel! azért dolgozni! — aki bűnös, százmillió évet kellene hogy kapjon. Úgy mint én három köbméter kirostált kavicsért hat hónapot kaptam. Kirostált kavicsért, hulladékért.

Én vagy kimúlok, vagy kimúlasztanak, de az elvemet nem adom föl senkinek se. Biztos vagyok benne, hogy az elvtársak rájönnek arra, ők is tévedtek. Hozzáteszem, énbennem is van hiba, én sem csináltam jól sok mindent, és le is vontam a konzekvenciát. De van egy másik dolog is benne: kérem, én nem követtem el olyan nagy bűnt. Olyan nagyon, nagyon, nagyon nagy bűnt, hogy a legdrágábbtól, a párttagságtól megfosszanak. Soha életemben büntetést, fegyelmit, dorgálást vagy szidást, vagy mit tudom én mi a legkisebb fegyelmi, azt se nem kaptam. Szóbeli feddést se.

(Sóhaj)

Na, de hát, el kell ezt viselni! Nem azt mondom, hogy a párt adta ezt. Az egyes elvtársaknak nem sikerült bebizonyítani, hogy nem vagyok egészen olyan hogyhívják, amiknek ők ítéltek. Ők hozták a törvényt, vagy az ítéletet velem szemben! Nem sikerült bebizonyítanom az igazam. De ez csak egy-két ember tévedése, meg az én tévedésem. Az elvem azért hadd maradjon meg és amellett én ki is fogok tartani. Hát ennyit.

— Ön a Magyar Népköztársaság bírósága szerint bűnös, elítélték, igazságosnak tartja?

— Kérem, a Magyar Népköztársaság törvényei alapján lettem elítélve, ez igaz. A Magyar Nép- köztársaság törvényei helyesek is. De az alkalmazása, és a körültekintő, mindenre kiterjedő — (hallgatás) — megnézés, szemlélés, kivizsgálás — ezzel van probléma. A Magyar Népköztársaság törvényei helyesek és jók. Az alkalmazása ebben az esetben azt hiszem sántít egy kicsit. Az én esetemben biztosan, és ne is várja tőlem, hogy ne legyek ebben szubjektív, hiszen velem történt, az ember az ő dolgát, inkább fényesnek látja.

Feltétlen hibát követtem el! Hát ilyen butaságot nem szabad lett volna csinálnom. Butaság? Butaság! Persze, hogy az! Nem szabad lett volna csinálnom! Nem is voltam rászorulva. De higyje el, nem akartam én ezzel, és nem is gondoltam én és nem is

............Tényleg nem gondoltam, hogy ezt így is meg

lehet fordítani (!), hogy így ki lehet magyarázni a dolgot!

— Ennek alapján nem tartja igazságosnak az ítéletet?

— Nem tartom igazságosnak! Kérem, követtem el szabálytalanságot. Én is tudom, helytelen volt a saját vállalatomtól venni anyagot, tetszik érteni? Hozzáteszem, ki lett fizetve később ez a sóder ára, húszforintos köbméterenkénti áron. Hát ez egy ilyen dolog! Rosszul esik és bosszant is, hogy ezt így fogják fel, mert ez így nem igazságos dolog!

ÖNARCKÉP NYILATKOZATTAL

Bordás István írásban elkészített nyilatkozatot olvas fel:

S még engem próbáltak elmarasztalni, sőt mi több, munkaköri kötelezettségemből adódó intézkedésem miatt bírósági segédlettel próbáltak elhallgattatni. Eltökélt szándékuk volt elüldözni. Hogy ez mégsem így történt? Az nem rajtuk múlott. Noha elvtelenül, de mindent elkövettek ennek érdekében. Végülis, a legfelsőbb szervek segítségét kellett kérnem, nehogy a bűnösök helyett engem büntessenek meg. Megpróbáltak elhallgattatni, visszaütni, de továbbra is megmaradtam annak, aki voltam. Elevenen él bennem a bányászok és kohászok tanítása. Továbbra s bátran felemelem szavam az igazságtalanság ellen. Megállj !-t kiáltok azoknak, akik összetévesztik az egyéni és a társadalmi tulajdont, s a közzel sajátjukként gazdálkodnak. Tudomásul veszem azt is, hogy megsebeztek, de leszögezem, nem véreztem el. El hallgattatni nem tudtak, elmarasztalni igen: azonban biztos vagyok, hogy az igazságosan ítélő közvélemény velem volt, velem érez. Részemre ez a döntő.

Ezeket az embereket felmentették, elítélték. Nincs sok erkölcsi alapjuk arra, hogy bárkiről is véleményt alkossanak.

Talán a Népi Ellenőrzés 1967. évi januári számának 13. oldalát javaslom elolvasni. »Intézkedések a NEB vizsgálatai alapján« a cikk címe. Kitűnik ebből, hogy az előző igazgató Magyari Lajos, mint tanácselnök-helyettes, azért mert a népgazdaságot több mint 150 ezer forinttal megkárosította azon intézkedésével, hogy nemlétező belvizes kárt fizettetett ki, funkciójából leváltották. Ezt követően a vállalat igazgatójának nevezték ki, holott köztudott volt, hogy sem képzettsége, sem emberi magatartása nem teszi alkalmassá a vállalat vezetésére. A mérlegeredmények is ezt bizonyították, s a mérlegeredményt ököljoggal próbálta javítani. Vagy szólhatnák Fekecs Péterről, akit negyvenöt éves korában nyugdíjaztak? Valószínűnek tartom, hogy azért, mert nem volt alkalmas tisztségére. Ezt követően mégis igazgatónak nevezték ki? Sajnos, bejelentésem nyomán a velem szembeni diszkri91