Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 9. szám - Sinka István: Versek (Gyászmenet porladó faluk között, Honfoglalás, A szabadsághoz, Vigasztaló síró embernek, Bihari pacsirta siratja Hunyadi Lászlót, A színek gyásza)
A 80 éve született Sinka István kéziratban maradt vers-hagyatékából adunk közre néhányat, ily módon ezek most látnak napvilágot először. A hátrahagyott kéziratok általában nem tartalmazzák a keletkezés évszámát; Sinka Istvánná emlékezetére és szíves közlésére támaszkodva jelezzük, hogy a költő a Gyászmenet porladó faluk között, a Honfoglalás verset az 1945 utáni években, a Vigasztaló síró embernek, A szabadsághoz címűt I960 körül, a Bihari pacsirta, A színek gyásza verset az 1960-as években írta. SINKA ISTVÁN: GYÁSZMENET PORLADÓ FALUK KOZOTT Messzi az őszi csendben ballagó gyászmenet: von két nagy lomha ökör egy fakó szekeret. Körül porladó faluk, de poruk se lebben. Jár két ökör pókháló finomságú tájban; fakoporsót vonnak a vén világ-pohárban. Fogadd, szeresd ős-falum, s szólj egy jó szót értem. Én rie alhatnák tán a pusztaság ölében? Pár lyukas kis csontom és pár marék kis hamum? 3
