Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)
— Azt kellene velük megértetni, hogy ez nem örök dolog, csak amíg a vizsgálat tart, addig kell őket felfüggeszteni. így szokás. — Elég rossz szokás. Fizetést kapnak addig? — Természetesen! Berta idegesen felállt, járkálni kezdett a szobában. — Muszáj ezt képviselni a pártszervezetnek? — Ha már ilyen gyanú merült fel, nekünk kell vigyázni a tisztaságra — felelte gyorsan, de beleizzadt a beszédbe, mert érezte, valami nincs rendben a dologban. Különben mért védené így őket a párttitkár is? — Nem állnak maguk rokonságban az elnökkel vagy a főkönyvelőnővel? — kérdezte hirtelen. Berta csodálkozva meredt rá, buta képpel kérdezte: — Rokonságban? . . . Semmiféle ágon! — Csak azért, mert az édesapja is nagyon védte őket. — Azt hallaná az elvtárs, én mit kapok otthon a papától. Azt mondja: bűnténnyel állunk szemben, valóságos összeesküvéssel, csak megfordítva, mint ahogy azt tálalták. — Nekem is elsorolta. — És, maga mit tenne az én helyemben? — Nézze, a dolognak azt a részét bízták rám, hogy a párttitkárral beszéljek, magyarázzam meg, ilyen esetben a felfüggesztés elől nem lehet kitérni. Ha jó barátok vagy rokonok lennénk az elnökkel, akkor is ezt az álláspontot kellene képviselnem. Mert a pártfegyeiem kötelező. — Akkor is, ha sántít valami? Bene szusszant egy kicsit a beszédben. Ő is felállt a fotelből, majd fáradtan folytatta: — Nem szabad magunkat okosabbnak tartani mindenkinél. A tanács, a párt illetékesei ellenőrizték a revizor jelentését, több, szakmailag, politikailag képzett ember kezén átment az ügy, amíg hozzám került. Nekem például Jentetics elvtárs szólt. Próbáljon felülemelkedni egyéni szimpátiáján, legalább kísérelje meg a mi szemünkkel nézni a történteket. — Az elég nehéz lesz ... mert azt hiszem, az igazság nem ezen az oldalon áll. Benét az egész napi szaladgálás, vitatkozás már kikészítette. Felcsattant: — Csak nem képzeli, hogy mindnyájan gazemberséget képviselünk? A járási párt, a tanács emoerei. — Azt nem. De tévedhetnek ... — Ennyien? — Hát igen —nyögte ki Berta József, miközben nagyot kordult a gyomra, ezért restelkedve hozzátette: — Ne haragudjon Bene elvtárs, de én reggel óta nem ettem. Azért ajánlottam, hogy menjünk inkább haza, mert vacsora mellett jobban el lehetett volna beszélgetni. Még az hiányozna, még egyszer az öreg Bertával is csatát vívni — gondolta ijedten, és máris búcsúzkodni kezdett: — Én is elég régen ettem, éppen ezért maradjunk annyiban, hogy a pártfegyelem kötelező. Ha annyira mellettük áll az igazság, akkor nagy baj nem lehet a felfüggesztésből. Rendben? — A párttitkár a vállát vonogatta: — Ha kötelező . . . — Akkor kezet rá! Váltottak még néhány szót, utána Berta József bezárta az irodát, Bene pedig beült a gépkocsivezető mellé az első ülésre. Összehúzta magát és csak annyit mondott: — hazafelé! Igyekezett a havas határt nézni és nem gondolni semmire. 44
