Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Tóth Erzsébet: Álomvilág (Vers) - Böröndi Lajos: Miként a tengerész (Vers)
TÓTH ERZSÉBET ÁLOMVILÁG Elaludni, akácillattal megalázva. Fölébredni. A hernyó színére, a kés szagára. Nincs éjjel, hogy föl ne ébredjek. Nincs álom, hogy ki ne szabadítsam magam. Minden álom kirugdos magából, verejték-lucskosan nézek az éjszakára: ki álmodik ennyi gyilkosságot? Aki nem tud ölni? Betűk futkosnak, riadt pincebogarak — kezemről csak egy téglát kell elmozdítani; öregasszony térdepel rajtam menyasszonyruhában; követ dobok a katonák közé, boldog, aki nem ismer rám. Aki nem ismer magára. Boldog aki nem játszik katonákkal. Legnehezebb reggel az utcára lépni. Buszon utazni, kutatni az álom nyomait, megszelídülni, látni. Egy ember keresztet vet a templomnál. Ő mit álmodott? Hatalmas az álom. Megmenekülni a gyerekek szemétől, s mindentől, ami csak ezután ébred, ki kellene hányni a levegőt is, nemcsak a hétnapos lakomákat. BŐRÖN Dl LAJOS MIKÉNT A TENGERÉSZ Miként a tengerész úgy él az ember itt e földön imbolyog Széthordják életét vágyak, csodák, hitek indulatok Tántorogva él míg magára ébred ezer anyagban Istenem: ne törjön addig szét csónakunk, nagy gyilkos habokban!
