Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Az írás megbékítő hatalma Sütő András-sal tűnődve az idő felett - (Az interjút készítette Ablonczy László)
AZ ÍRÁS MEGBÉKÍTŐ HATALMA Sütő Andrással tűnődve az idő felett Esztendőkkel ezelőtt az enyedi Alma Mater feledhetetlen ünnepsége után gombolyítottuk az időnek szálait, amikor is Bethlen Gábor román biblia kiadásának fontos eseményét együtt éreztük ünne- pelhetőnek a kollégium háromszázötven esztendeje élő melegével, amely a történelem zúgásában nemcsak a maga fiainak volt nevelő otthona, hanem menedék is volt, amikor például Sárospatakról elűzettek a diákok, s mehettek Enyedre tűzfelelősi megbízatással. Estéhez készülődött a kora őszi vasárnap, ködös pára kezdett ereszkedni a dombokra, így a csombori borral telt poharak visszaharangoztak bennünket a jelenbe. Elsőként Sütő András búcsúzott, s miután autóba ült és elindult, az ablakon kinyúlva sapkáját emelte az ottmaradókra. Ebben a fejfedőben a mi nézőpontunkból akkor nemcsak a csombori dombokat, hanem Enyedet is eltűnni véltük. A hetyke legényes mozdulat pedig talán a Pusztakamarásról Sármáson át vezető szekerezés végeredménye is lehetett. Hajdan a kapuban nemcsak a tudós tanároknak szólt a kisdiák süvegelése, hanem a nagyságos fejedelemnek éppenúgy, mint a könyvtárban könyveiben várakozó Móricz Zsigmondnak, vagy Tamási Áronnak. De a kalaplevétel lehetett később enyedi búcsú is: Kolozsvárra vezetett az út, ahol immár az irodalom, a közélet, a feladat szólította Sütő Andrást. Körösi Csorna is hasonlóképp mondhatott isten hozzád ot, midőn a világ s méginkább a maguk megismerése végett nekiindult a keleti homálynak. Ä két enyedi kalapemelés közötti, s méginkább az utána eltelt időről tűnődni, talán alkalmas pillanat, kedves Sütő András. Az ötvenedik esztendő közelében könnyebbedhetnek-e az ember álmai? — Én úgy látom, hogy életünk háromfelvonásos darab az idő érzékelésében. Első a gyermekkor, az örökkévalóság állapota. Az édenbeli önfeledség kora ez. A második felvonás, amikor ennek az idő múlásának a súlya rázuhan az emberre; amikor a megfoghatatlan fogalom beszélni kezd benned. A halállal való találkozás döbbeneté ez, az otthoni temetéseké; egyrészt a külső világ jelei, másrészt a belső világ jelzései, a véges állapot kínjai, amelyek aztán szorítani kezdik az embert. írtam erről az Anyám könnyű álmot ígér című munkámban is, a bika szarván megvillanó szalagról tűnődve: a gondolataimba fölszivárgó rémületről, amikor is a halál jelezte, hogy nemcsak másokra, reám való tekintettel is létezik. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat! című esszémben visszatértem erre: mit jelentett találkozni a halállal. Rádöbbenés: mások sorsa a Tied is. Akik elmennek, láthatatlan kötelekkel Téged is maguk után vonszolnak. A harmadik felvonás pedig, amikor az ember megpróbálja legyőzni ezt az érzést. Olyan harcban, 3
