Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (Második rész: Meghalt Mátyás király, oda az igazság)
KÓSA LÁSZLÓ KRÓNIKA NÉPÜNK TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETE 2. Meghalt Mátyás király, oda az igazság Néhány évvel ezelőtt, amikor a posta bevezette az irányítószámok rendszerét, a népszerűsítés jelképéül levelet csőrében tartó hollót választott. Az élénk szemű fekete madár Arany János verséből repült oda (Mátyás anyja) de eredetileg nem ott fészkelt, hanem a Hunyadi-család sokak által jól ismert címerében „gyűrűs hollóként”. A család eredetmondáját Heltai Gáspár krónikája őrizte meg az utókornak, azon vagy népi eredetű vagy népi motívumokból összeállított történetek közé tartozik, amelyek a szájhagyományban nem maradtak fenn. Heltai félreérthetetlenül megmondja, honnan vette: „...az igaz história szerént, melyet hallottunk azoktól, kiknek atyjok szolgálta régen a Hunyadi Jánost és sok ütközetben forgattanak véle." Legfontosabb mozzanata az, hogy Hunyadi — Zsigmond király szerelmi kalandjából született gyermek, azaz királyi sarjadék. Erre a mondára szüksége volt a családnak, hiszen Mátyás volt az első magyar uralkodó Szent István trónján, aki nem oldalági leszármazás vagy házassági kapcsolat révén került oda az Árpádok kihalása után. Hunyadi Mátyás a magyar történelem egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja, — számos történet maradt fenn róla. Túlnyomó többségüket jellemzi, hogy csodás elemet nem találunk bennük. Egyetlen olyan monda van, amiben varázslatos események történnek, s ez is éppen azt igyekszik magyarázni, hogyan lett az alacsonyrendű család sarjából király. Mátyás itt legtöbbször úgy szerepel, mint szegény szolgalegény, parasztfiú, akinek legfőbb feladata a szántás-vetés. Gazdája társaságában akkor is ezt teszi, amidőn Budán összegyűlnek az urak, hogy királyt válasszanak. Mátyás azt mondja, hogy még ő is lehet, ha az angyalok idehozzák neki a koronát, különben pedig az lesz, aki vasasztalról eszik. A gazda nevet rajta, és leüti az ostornyelet földbe, hogy akkor lesz a szolgagyerek király, ha az kizöldül. De ahogy kerül egyet az ekével, megdöbbenve látja, hogy az ostor leveledzik, Mátyás pedig jobb híján a fölfordított ekevasról, tehát „vasasztalról” költi el ebédjét. Az angyalok már hozzák is a koronát és a fejére illesztik. Azért ismertettük részletesebben ezt a mondát, mert kevésbé ismerős, mint a többi Mátyás-történet, amelyeket közhasználatú szóval gyakran anekdotáknak is nevezünk. A király leginkább kétfajta, de egymással szorosan összefüggő szerepet játszik. Vagy a legkülönösebb álruhákat öltve utazik, és kilesi alattvalóinak bánatát és örömét, vagy pedig fényes pompával mutatja hatalma fényét egy-egy helyen, gyakran Budán. Mindkét típusú történet bölcs intézkedéssel, a jók megjutalmazásával, a rosszak megbüntetésével ér véget. Annyira ismertek ezek a történetek társadalmunknak minden rétegében, hogy elég csupán a címüket említeni. Az első típus legelterjedtebb és legnépszerűbb példája a kolozsvári bíróval történt eset. Hasonlóan járt pórul az aranytálakra lépő besztercei kamarás. Egy-egy alkalommal a király kőműveskedik, máskor arat, s utána megjavítja a munkások bérét vagy körülményeit. A másik típus legelterjedtebb darabja „a szőlőt az urakkal megkapáltató Mátyás király”. Igen széles körben elterjedt népmondaként, leginkább azonban Sajógömör községben vallják magukénak. Olyannyira, hogy közadakozásból 1912-ben föl is állítottak egy mindmáig látható 93
