Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
háromban változott meg ez a minőség (továbbá a leíró jellegű ,,ra-duga”-ban; duga szolnca — 5 nap íve — szivárvány). Nem ismeretes előttünk, hogy az egyiptomi magánhangzók a palatalizáció foka szerint megoszlottak-e avagy nem. írásuk nem adja vissza sem a hangok határát, sem azok minőségét. Ezért azoknak az élő nyelveknek az adatai, amelyek az egyiptomi szókészlettel ismeretségbe kerültek, hasznosnak bizonyulhatnak arra, hogy fölidézzék ama nyelv magánhangzóinak hangzását, amelyet az ókori világ egyik legnagyobb civilizációja beszélt. Az ósémi betú'ábécékből hiányoznak a hangminőség diakritikus jelei. A görögök és rómaiak nem ismerték a ja, je típusú lágy magánhangzókat, s azokat a kölcsönszavak- ban a, e segítségével adták vissza. Lehetőség kínálkozik feltételezni, hogy a szláv rja (rje) — ahogy a kínai rja (rje) — hitelesen megőrzi az egyiptomi magánhangzó minőségét. A farkas nap A,,Ra-Fia”-jel jelentés ét külön-külön értelmezvén a sémiek úgy döntenek, hogy megszilárdítják ezt a felfogást, és a szent jel megbontására törnek. A Fiú Ra hasából bújik elő. És új hieroglifa születik: kör, alul egy vonással. Az elnevezés korábbról marad fönn, ezek a változások már nem jutottak el az írás és a nyelv szláv papjaihoz. Q — rje-pen (rje-pej)—„bogáncs” Q — rje-pen (rje-pa) — „répa” Emlékszünk a mesére az aranytojásról, amelyet Rjaba, a bölcs tyúkocska tojott? Verték, verték, de széttörni nem tudták: az írásalkotók képtelenek voltak kihúzni a napkörből a pont-sugarat. S váratlanul megjelent egy kicsiny, kerekded, farkincás, És széttört az aranytojás. Kibocsátotta a sugarat. A gerendákból ácsolt erdei iskolákban a szlávok szakállas tanítói ehhez hasonlatos példázatokat szerkesztettek. Ezek törzsről-törzsre, nemzedékről-nemzedékre testá- lódván a mindenható egérről szóló ravasz csalimesék gyanánt jutottak el hozzánk. — Nagyapó, hát a napocskán mért van foltocska? — Foltok a napon is vannak. „Élt egyszer egy anyóka meg egy apóka.” Kör ponttal. „És kinőtt a kertjükben egy répa.” Nem ám akármilyen, hanem naphoz hasonlatos. Kör egy farokkal. „Húzzák- huzigálják, de kihúzni nem bírják.” A mesebeli személyek, anyó és apó, kisunoka és Zsucska: a nap-jelek magyarázatának és megszemélyesíté ének szakaszai. Győz az utolsó jel legtárgyiasabb magyarázata — az egér. Az indoirániak e jelképek értelmezésében nem jutottak túl az unokán. A „Rámájána” is, a „Visz és Rámin” is az istenek emberi kalandjairól, s az ember isteni származásáról szólnak. Ám a magasztos szavak tele- vényében visszavonhatatlanul elveszett az ősi hieroglifa, míg az első pillantásra együgyű szláv mítoszokban „az egérről és a berkenyéről” — akár a száraz homokban — megmaradt hervadatlanul. S a hasonló répák százai, melyek gyökere a szláv kultúra sokezeréves történetébe hatol, nem adják meg magukat szakállas módszerek egérhez illő kollektív erőlködéseinek, hanem az értelem könnyed érintésére várnak. Az egér — a napjel egyenes utódja. Nem ezért kezdődik-e az ázsiai nap-kalendárium az egér évével? Á legenda szerint a fürge egér felkúszott a teve fejére és elsőként látta meg a napot. A neki búsult teve köpött egyet és eltávozott, meg sem várva az égitest megjelenését. Isten megbünteti a gőgösöket, ezért nincs a tevének saját esztendeje 45
