Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 3. szám - Zuvdija Hodžić: Kőszikla (elbeszélés) - Pintér Lajos fordítása

ráadásul úgy hírlik, az őneki jár. Ettől kezdve a fiú teljesen megváltozott, megkomolyodott igaz, de elhalványult. Élettelenek lettek a mozdulatai, beteges volt, eltűnt az élet szép nagy szeméből.

Visszavonult teljesen, de egyszer mégis kedvet kapott, rokonainak csak mondogatta, hogy menjenek el Guszinyébe, nézzék meg a sziklát. A múlt éjjel is aranyakkal álmodott, és egyre erősítette hogy ez jeladás lehet számára. Az egész család elégedetten és reménykedően tért nyugovóra.

Amikor megpirkadt, bementek hozzá, ébreszteni akarták. Látják, hogy a teste szokatlanul nyugodt, mintha nem is lélegezne.Megfordították és meghátráltak: atarka- rója mozdul, s egy kígyó suhan ki alóla. Tekereg, nyelvét ide-oda csapja, villámló szemekkel kisurran a nyitott ajtón. Az emberek kővé dermedtek, egy hang nem jött ki a torkukon, féltek. A kígyó pont a melle alatt szúrta meg a gyereket, a szívébe. Sietett ez a gyerek, mondták az öregek, nem kellett volna neki éjszaka elindulni. A gazdagságot nem éjszaka szerzik.

Nem bírt elaludni. Mindez ott volt a szeme előtt. Eszébe jutott az anyja intése: ne nyúljatok a sziklához. Ez a figyelmeztetés zavarosnak tűnt régen, nem értették a gyerekek, de érezték, hogy ebben a néhány szóban összegeződik valami fontos; ez figyelmeztetés a veszélyre.

De közülük mindenki álmodozott a kincsről, vágyakozott rá, hogy megszerezhesse, titkos meggyőződése volt: majd éppen őneki tog kedvezni a szerencse, ő lesz majd az a kiválasztott, akinek a szikla megfog nyílni. Válogatni fogja az aranyakat, összefogja őket és marokkal szórja a sokaságnak. Ehhez fűződött összes vágyainak megvalósulása: utazni fog Sztanbulba, Mekkába és Miszirbe. A legjobb lovakat vásárolja. Karavánhoz és lóversenyzéshez. Hosszú, szép hidat épít, amellyel a megáradt Grincsár folyó sem bír. Ez a híd szilárdan állna, és elvezetne Guszinyéből a nagyvilágba. Felvirradna Guszinye napja; az összes kastély pompázna, kereskedők tülekednének; kilábolnának a nincs- telenségből, szegénységből az emberek.

Ő is szerette volna a kincset megtalálni. De ... egyszerre, szinte valóságfeletti villanással, úgy érezte, fölfogta, fölfedezte az igazi titkot. A szikla titkát, a kincsek titkát, a kígyók őrizte mélységek titkát.

Megkönnyebbülést érzett, hirtelenül és kellemesen, mintha őróla gurult volna le az a szikla.

Nemcsak magunkra gondolni —, törődni a másikkal is, ejtette ki halkan. Nyugodtan az oldalára fordult és álomba merült, gyermeki álomba, mint valamikor régen. Az ember jó álmát aludta, hisz megtudta, hogyan lesz valaki gazdaggá, boldoggá.

PINTÉR LAJOS fordítása

57