Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - Levelek Erdei Sándorhoz
Küszködéseink és korlátáink és hűséget követelő sorsunk száz terhének a megszólaltatása mellett jut-e szóhoz Nálad ez a másik világ? Az ember, amikor nem paraszt, a nő amikor nem szülési kínok sanyargatják, a mozdulat, amikor nem terhet emel s a szabadság, mely soha a miénk nem lesz, de örökké edepünk utána . . . Eképpen kísértett meg engem az a világ, amelyik nagyon messzi van, de valahol van s ember egészen el nem szakíthatja magát tőle. Kakasszó vagy egyéb világi hangok azonban végit szoktak vetni a kísértetek járásának s az ember találkozik újra testével és poggyászával, s megy tovább szépen utain, mintha csak álmodott volna. S álmainak nyomául, ha a látható világnak s a cselekedeteknek a munkása az ember, nem marad más, mint egy sóhajtás, legtöbb egy levél. Tinektek nagyobb nyomoknak hátrahagyása adatott s mi is azokhoz járunk el-elme- rülni, ha nehéz az a világ, ami elszakíthatatlanu! a miénk. Igaz szeretettel ölel Bátyád Kedves jÓ Öcsém, Berlin, 1936. II. 8. Én ugyan nem voltam Angliában, meglehet, hogy most nem is jutok, ellenben van nálam egy angol útleírás, angol szerzőtől s olvastam a pesti naplóban Karinthy-nak egy figyelemre méltó cikkét Angliáról s last but not least, most olvasom Lenint —, hogy tudom én azt olvasni angolul, németül egyformán, az utolsó árnyalatot is érzem, nem Angliáról, de egyebekről, mondjuk ellenkező dolgokról — s így elég okom van arra, hogy Angolországról s ebbel kapcsolható egyéb dolgokról szóljon e levelem. Már-már végbizonyosság lesz előttem, hogy a különböző európai népek állama és társadalma egészen más megoldottságot s megállapodottságot mutat. S ugyanilyen végbizonyosságnak tetszik az is, hogy különböző korokban és különböző rétegek produkálhatnak olyan alaplerakást, mely alapvonásaiban többé nem változik, ellenben terebélyesedik, komplikálódik, szóval tágul, fejlődik. Aligha téved az ember, ha e vonalban Angliát jelöli meg úgy, mint amelyben legrégebben lerakatott ez az alap és pedig bölcs urak által aképpen, hogy a dicsőséges forradalommal a polgárság is helyet kapott a terebélyben. [ . . . ] S az eredmény az, hogy ma az angol társadalom olyan tökéletes konvenciórendszert fejlesztett ki, mely teljesen biztosított a ,,fölforgatás” ellen. Mindenre van precedens. S az élet minden vonalán olyan simára épített utak vannak, hogy az angol ember otthon nem lehet forradalmár. Zárójelben: persze, ehhez a ,.garantált” kifejlődéshez a gyarmatok adták meg a gazdasági lehetőséget s meglepetés ebből folyóan csak innen érheti őket. Én inkább azt kívánom, hogy érje, mint nem, de ez nem fontos most. Hasonló az eset Franciaországgal és Belgiummal, nemkülönben a nyugati agrár in- dustriális államokkal,aholviszont a polgárság cselekedett így,de hagyjuk most az átmeneteket. S a másik oldalon Oroszország. Cári abszolutizmus, papírvékonyságú polgárság, ugyanilyen ipari proletariátus, mérhetetlen tömegű parasztság. Itt aztán más ki nem fejlődött, mind egy úri „magaskultúra” balettel és télikerttel s a „konvenciórendszer” hajszálcsöveivel szemben mérhetetlen tömegben hömpölygött a polgár, proletár és paraszt elintézetlen kérdéseinek és erőinek folyama. Itt aztán nem következhetett más, mint forradalom. Új alap. Istmét zárójel: s Marx Angliában várta a proletárforradalmat (!!!) és Lenin Oroszországban megcsinálta!! Egyáltalán Lenint [. . . ] azt hiszem az a nemzedék fogja fel, mely kirgiz vagy kisorosz mivoltából Lenin országában lett kultúremberré. [... ] Lenin zseni és orosz, aki fölfogott mindent a világból és 27
