Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - A vidéki irodalom kérdései
tett, amelyet nemcsak a néprajzosok becsülhetnek meg, hanem az építészet is sokat tanulhat belőle. Nemcsak egy-egy múlt században épült utcasorunknak van ilyen becse, hanem képes ez a paraszti-kismesteri építőkultúra ma is haladóan újat és szépet alkotni. Például a mai deszkaszegény világban olyan betonkerítéseket öntenek és raknak össze a makói kőművesek és betonos mesterek, amelyek minden jóízlésű szemlélő számára szembeötlőek. Az ipar és a mezőgazdaság termékeit, tehát az anyagi kultúra műveit általában nem szokták a kultúrtörténet körébe számítani, de én most hadd soroljam ezeket is ide. Itt van néhány iparágunk, igaz, hogy kézműipar formájában, de értékük a nagyipar korszakában sem lebecsülendő. Azok a kis mezőgazdasági gépek, amelyeket makói lakatosok és kovácsok szerkesztettek és készítettek, nemcsak a hazai, hanema külföldi termékek között is az első sorban állnak. Akár kis magvető gépeink, akár a kézi tolókapáink olyanok, hogy azokkal kevés hasonló célú szerszám veheti fel a versenyt. Nem utolsó sorban dicsekedhetünk az élelmiszeripar néhány termékével, például tej-, hús- és tésztakészítményeink semmivel nem maradnak azok mögött, amelyek jobb kereskedelmük révén külföldön is ismert márkák lettek Csabán, Gyulán vagy Szegeden. Anyagi kultúránk legnagyobbja a hagyma, amiről nem ok nélkül emlegetnek bennünket világszerte. A mi hagymakultúránk sajátságosán komplikált, érdekes, különleges termesztési mód, valóságos kézműipari remek. Végtelenül aprólékos munkával, komplikált fogások egész sorozatával fejlődött ki ez a kultúra, éppen ezért csak kisüzemi viszonyok között és rengeteg kézimunkával boldogulnak vele. Az idő azonban elhaladt efelett, és most az a lecke van feladva, hogy vagy a következő lépést is meg tudják tenni a makói hagymakertészek, szóval nagyüzemi gazdasági kultúrává tudják formálj a hagymát, vagy tudomásul kell venni, hogy ezt valahol másutt fogják megcsinálni. De mindez az anyagi kultúra területe, tehát mégsem fődolog akkor, amikor irodalomról és általában kultúráról beszélünk. Nézzük hát azt is, hogyan áll a mi városunkban az irodalom és a művészet ügye. Olyan kiemelkedő íróval, aki különlegesen ennek a városnak a világát fejezte volna ki a legmagasabb szinten, nem dicsekedhetünk. Ne feledjük azonban, hogy Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc és József Attila Makón is otthonosak voltak, és alkotó géniuszuk ebben a városban is termékenyült. Az is érdemes vonása városunk irodalmi és művészeti kultúrájának, hogy régtől fogva vannak olyan irodalmat és művészetet értő és pártoló körei, akik minden haladó kulturális törekvésnek a táplálói és előmozd ítói. Emlékezzünk József Attilára: vajon melyik más városban jelenhetett volna meg akkor egy gimnazista diák verseskönyve: a Szépség koldusa? Hogyan lehet tehát összefoglaló képet alkotni városunk kultúréletéről? Termékeny talaj ez a mienk, nemcsak földben és gazdálkodásban, hanem emberben is, ha eddig nem is szült nagy alkotó egyéniségeket. Ez a lehetőség azonban nem múlt el, s lehet, hogy egyszer támad is itt olyan kiemelkedő géniusz, aki a legmagasabb fokon fogja tükrözni, és az egész világnak bemutatni ezt a népet, ezt a társadalmat és ezt az életet. Virágzó helyi kultúra, tiszteletre méltó színvonalú irodalom azonban enélkül is lehetséges. Ha a társadalom úgy fejlődik, hogy mindinkább növekszik igénye a kultúra iránt, akkor mind több és mind magasabb színvonalú alkotó munkát is követel, amely ezt kielégíti. Tehát születniük kell ilyen alkotásoknak, s ha ezek nem is világraszóló nagy művek lesznek, de híven tükrözik ezt a világot, akkor ez már kiemeli a vidékiességből a mi városunkat Is. 3. Milyen ez a város? Erre a kérdésre is próbáljunk felelni. Társadalmunk mai általános vonásai jól ismertek, s ezek az egész országra érvénye9
