Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - Irodalom vagy politikai (Péter László ismertetőjével)
ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI IRODALOM VAGY POLITIKA!* A legtisztább szándékú és legpróbáltabb magyarországi írókat sorra perbe fogják. Az ember ütődve kérdi, mi ez? Hol itt a határ az irodalom és a politika között? Az irodalomtörténet majdan az új realizmus címszavával illeti ezt az irodalmat, és más különöset nem fog találni benne, minthogy valóságirodalom volt. Följegyzi majd, hogy volt egy írói csoport, amely nemcsak versekkel és regényekkel gazdagította a magyar irodalmat, hanem belenyúlt a magyar társadalom sebeibe, és fájdalmas kiáltásokkal térítette eszméletre az áléit magyar közvéleményt. Igaz, hogy más hatást váltott ki ez az irodalom a magyar közvéleményben, mint egyéb irodalmi művek. Fölháborodás vagy lelkesedés támadt nyomukban, és szenvedélyes viták követték útjokat. Akarta ezt ez az írógárda? Akarta. Saját lelkiismeretének tett eleget, amikor vállalta a magyar sorskérdések föltárását, és a nép lelkiismerete állt őrt írásaik felett. Nincs ebben az irodalomban egyetlen felelőtlen szó sem, amelyet aljas indulat vagy destruktív szándék sugalmazott volna. Mégis ítéletek ütötték a nemzetgyalázás és az osztályelleni izgatás bélyegét a Viharsarokra, a Néma forradalomra, az lllyés-versekre és Szabó Dezső cikkeire. De nézzünk szembe komolyan a dolgokkal! Politika volt ez az irodalom?Állíthatja a Ieg- elvakultabb vád is, hogy ezek az írók akartak valamit? Akartak tömeget lázítani vagy hatalomra törni, vagy éppen gyalázni azt a magyarságot, amely legszentebb mindannyiunknak? Nem, ezt senki nem foghatja rájuk. Viszont föl akarták ébreszteni az alvók lelkiismeretét, és egy emberibb és magyarabb társadalomnak a vágyát akarták fölidézni a nyomorúságosán élők közt. S mindezért politikai ütleget kaptak. Vajon milyen hatást vált ez ki a legjámborabb íróban is? Hihető az, hogy majd megfélemülnek és elhallgatnak? Hát nem föladták eddig is százszor azt a reményt, hogy a hivatalos Magyarország koszorúzottjai legyenek? Vajon egy is az elítéltek közül gondol majd arra, hogy „megjavul”, hogy erőt vesz emberi és írói lelkiismeretén, és hallgat vagy dicsér ott is, ahol jajgatva kell fölkiáltania? Nem, azt még a rendet őrző bíróság sem remélheti, de a magyar közvélemény bizonyosan nem. Legtisztább irodalmi tettekért politikai elbánás járt ki, hát nem azt kell-e éreznie minden magyar írónak, aki nem komédiás vagy udvari dalnok, hogy politika, amit csinál, tehát így kell ezután csinálnia. Eddig csak egy eszmei szándék uralkodott ez írók közt: egy jobb társadalom ártatlan vágya. De lehet ez a vágy akkor is ártatlan, amikor az ártatlanságukat a hivatalos ország veszi el? Bizony politika itt az írás, és ha maga nem érezte magát annak, hát most meg kell tanulnia. Politika az, ha ítéletet mond a tényekről, és ha más elvek uralmát meri kívánni, és más becsületét követeli meg az embernek. Viszont az egyetlen politika, amely meg tud állani a történelem vonalában. Hát lehet itt mást tenni, mint látni, ítélni és kívánni mást, mint ami van? író mindenesetre nem tehet mást, de a társadalom is pusztulásba rohan, ha mást tesz. * A fiatal Erdei elfelejtett írása 3
