Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - MŰHELY - Szekér Endre: A modern líra nyelvéről

hozott a Duna—Tisza közi homokról. Kiss Anna „absztrakt" népisége szinte a szómágia varázsával hat (pl. Teremtés).

A stílust befolyásolja a kor is. Korunk természettudományos arculata a versek nyelvi szövetében is tükröződik. Juhász Ferenc A szent tú'zözön regéiben a mikro- és a makro- kozmosz képei fonódnak össze: a tébolyult Mindenség tűz-állataitól a Tűzeső-gomoly- gásig. Garai Gábor Az űr vizeiben jár, a TU—104-esen 9000 méter magasan látja a „ciklámen-piros légi sivatagot". Benjámin Lászlót az űrutazások kora is formálja: szobája csukott „rakéta-fülke" (Űrhajós), és megkérdezi: Mi van a Hold túlsó felén?... Az atomkor is átformálja a költészetet. Borzalmas látomásokra készteti. Juhász Ferenc Az éjszaka képeiben az atomháború pusztításának félelmetes vízióját idézi, a nyelvi fantázia lehetőségeit jól kihasználva. („A Föld, mint golyószóróval kivégzett kisgyerek teste, vérrel kifakad, sebe / fecskendeznek tűzgejzíreket, fém-nyálat, izzó kőváladékot, lánghörgést; / arcára szárad az arany-hányadék . . .) Hasonlóképpen az atomháború veszélyét dolgoztaiéi oratórikus formában Illyés Az éden elvesztésében, melyre Déry felelt a Szembenézni drámai párbeszédével. De a költő a nagy veszélyek mellett felfigyel a kisebb áldozatokra is, mindennapi életünk változásaira is. Illyés egy felejthetetlen prózakölteményben, a Gyermekkorom lángjaiban azt veti fel, hogy a láng napjai meg vannak számlálva. Hisz ma már eltűnik a sütőkemence, a petróleumlámpa, a parázs, a kénes gyufa, a pásztortűz lángja.

Itt már joggal felmerül a kérdés: hol van a határ különböző műnemek és műfajok stílusa között? Vagy: el lehet-e egyáltalán különíteni ezeket a költői műfajokat? Már a múlt században Petőfi Az apostol című művében összefonódott az epikai, lírai és a drámai stílus, manapság ez méginkább így van. Elmosódott a műnemek és a műfajok (és stílusuk) határa. Ma már természetesnek vesszük azt, ha epikus elemek kerülnek a lírai versbe. Például Illyés híres versére gondolunk: A ház végén ülök címűre. „A ház végén ülök, a padlás-grádicson / s ilyeneket hallok: na te paradicsom / most keresztbe váglak ... s mégegyszer keresztbe, / így ni . . . most aztán huppsz, be a levesbe." Szabó Lőrinc remekmívű szonettciklusa, A huszonhatodik év — lírai rekviem, melyben a szeretett nő elvesztését gyászolja. Olykor benső drámát sugall a stílus: „Szóltál? — Nem. — De hisz most is szólsz! — Szivedben / sirdogálok. — Ott vagy hát? — Te tudod." (Képzelt párbeszéd). Máskor szociográfikus elemek épülnek be a lírai vers épületébe. József Attila Hazám című versének sorai a harmincas évek szociográfiai felméréseinek tömör summázatát tartalmazzák: „Ezernyi fajta népbetegség, / Szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke..." Napjainkban is találkozunk hasonló stílustörekvésekkel. Buda Ferenc Tanya-hazám soraiban is ezt fedezhetjük fel: sikoltó / selyemmel simogass / hólé-ittas zsiborgó / mezőkön gép dönög villogó szántóvassal, / vasfogú boronával, metszőolló, permetlé, / rafiaszál, tengődni vadfa gyümölcsén / ki akar? szegényen élni, szegényen halni / ki akar?" . . . Máskor a beat-irodalomra, pontosabban Allen Ginsbergre emlékeztető hömpölygő sorai törik szét a zárt formát: „Es Yves Montand-melódiákat kergettünk az esték aludttej-hömpölygésében és nagy- fröccsbe mártogattuk a dülőutak mellől magunkkal hozott három nyárfát.. (Hatvani Dániel: Szomjúság).

A modern líra stílusára jellemző az enjambement, az a megoldás, hogy a mondat nem zárul le a verssor végén, hanem átível a következő verssorba. Az összetartozó szavak is szétszakadhatnak: pl. a jelző az egyik verssor végére, a jelzett szó a következő sor elejére kerül. Babits: bár verseim — csücskére Tőle volna szabva rím . . Szabó Lőrinc is gyakran él ezzel a megoldással, (pl. az a Titok — nyílt általad . ..)

Természetesen minden kor lírikusa megeleveníteni, szemléltetni, láttatni akar. Petőfi csupa mozgásban állítja elénk az alföldi tájat („Méneseknek nyargaló futása . . .") E század lírikusai élnek a hagyományos stíluseszközökkel, szóképekkel (pl. hasonlat:

65