Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - MŰHELY - Szekér Endre: A modern líra nyelvéről

„Szeretlek, mint anyját a gyermek" . . . József Attila), de újakkal lepnek meg. Elmossák az érzékterületek határát: Juhász Gyula Anna „meleg szaváról" szól, Ady a „napsugarak zúgását" hallja, József Attila a „bársony nesz" ingására figyel. A költői stílus már szinte a baudelaire-i kifejezhetetlent fejezi ki: „a csönd kihűl", „összekoccannak a molekulák" (József Attila). S ma már nemcsak az egymáshoz közelálló szavak jelentése ébreszthet távoli asszociációkat bennünk, hanem a verssorok összekötő kapcsai is lazulnak. Pilinszky Négysorosa ilyen merész vágásokkal él: „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.77 (Hankiss Elemér elemezte a síkváltás problémáját.)

Talán seholsem olyan fontos a szó, mint a költői nyelvben. Jó költő versének minden szavára oda kell figyelni. Súlya van. Illyés gondolatainak izzását tükrözi a stílus: „Éltem!?—Múltam! Gyógyíthatatlanul!" S mi mindent árulnak el József Attila verseinek tagadó elemei — mint Török Gábor könyvében olvashatjuk —: . . . „lélek vagy anyag / még nem vagyok, s nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel, szótlanul kibírnám,/ ha nem vagyok szabad!" A tagadó elemek gyakori előfordulásának hírértéke van.

A modern líra nyelve sokszor a mondat minden kötőelemét mellőzi, a mondat jelentős részét elhallgatja, elhagyja, és csak a szavak maradnak meg. (Szabó Lőrinc: „aztán a Nem, a Most Nem, a Soha." Pilinszky: „A fal előtt? A fal után?") S a magán- és mássalhangzók szerepe is megnőtt, főleg a francia szimbolisták nyelvi újításai óta. Verlaine a nyelvi zenére figyelt. Rimbaud a magánhangzók színeire. Milyen keményen szól József Attila két sora a „k" hangzókkal alliterálva: „K betűkkel szól keményen, / címe: 'Költőnk és kora' ".

Végül hadd vessük fel a költői stílus és az egyéniség kapcsolatát. Illyés a költői nyelvről írva azt fejtegeti, hogy „Nem írásmű az, amelynek a fölszíne, mondhatnám a bőre alól nem villog ki alkotójának homlokráncolása, szemszűkítése: de még karlendítése, lépésrakása is. Vagyis a személyes hitele; a jelleme." Az az igazi költő, akinek stílusa van. Akire stílusa alapján ráismerünk. Mert mint Buffon közismert szavai őrzik: a stílus maga az ember.

óó