Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 12. szám - Kampis Péter: Orr-dokumentumok (elbeszélés)
tem, hogy jó dolog lehet-e lyukat kalapálni valakin, abban a meggyőződésben, hogy jót tesznek? Nem fájt semmi. — Nyugodtan elszundíthat — mondta egyszer csak P. doktor. Bosszantott egy kicsit, hogy rajtakapott. Bizony, a legtöbb kedvem ahhoz lett volna, hogy elaludjak. — Nem — válaszoltam a lepedő alól —, nem. Szeretnék ébren maradni. Nem volt nehéz. — Ezt a műszert úgy hívják, hogy zuttyantó. Csakugyan zutty volt. „Most tördeli a csontszéleket” gondoltam „szélesíti a lyukat.” S a harmadik zutty-nál iszonyú fájdalom vágta ketté a fejemet. — Ejnye — mondtam. — Még néhány ejnye és készen is vagyunk. Valamennyi borzalmasan fájt. Csak nyögdécseltem. Aztán éreztem, hogy kitömik az orromat hosszú gézcsíkokkal, majd levették a fejemről a lepedőt, előtűnt az arcom, a törzsem, lábam, a heveder, szíjak, körbepillantottam a fél-fényben, megnéztem a csempéket. — Kék vagyok? — kérdeztem, de félreértettek. — Kész. P. tanársegéd a ledobóba hajigálta a gumikesztyűit, levette a maszkot, a köpenyt. Az öreg műtős pedig már tolta is be a Heine—Medin szekeret. Az orromra parittyakötés került. Levették rólam a bilincseket, beültem a kocsiba és már indultunk is befelé. Semmit nem szóltam. Végigaludtam az egész napomat. Vili. Különösebb gondom nem volt másnap. A szájpadlásomat borította el valami konok lepedék, sokat köpködtem, de már estére nem zavart annyira. Kisétáltam a folyosóra, kibiceltem egy sakkpartinál, s a viziten azt mondtam, hogy köszönöm, jól. A szomszédom megkínált sörrel, megittam és szóltam a nővérnek, hogy hozzon másikat. Nevetett és fenyegetőzött. Új beteg is jött, Gy. Gy.-nek hívták, borzasztó sokat cigarettázott. Beszélgettünk, elmondta, hogy orrsövényferdüléssel operálják másnap, mert rosszul hall. Ezen egy kis ideig tűnődtem, aztán megpróbáltam írni egy keveset A műtét után a második napon kiszedték az orromból a tamponokat. V. jelent meg a kórterem ajtajában — péntek volt —, és intett. — Gyere. A kezelőbe mentünk. — P. tanársegéd szabadságot vett ki — mondta —, és ha nincs ellenem kifogásod, hát kiszerelem az orrüregi tamponjaidat. De szólhatok a tanár úrnak is. Nevettünk. — Kilátásom a beszarásra? — kérdeztem. — Nem vészes. Egy az ötvenezerhez. Hamar készen voltunk. Azt hiszem, féltem. Furcsa érzés volt megszabadulni a tamponoktól. Az orrom egészen ki volt sámfázva, csak néztem, micsoda hosszú géz-darabot dob V. barátom a tálba. A szemem, persze könnybe lábadt, akaratlan sírásom nagy csöppekben kopogott a kezemben tartott tálon. Röhögtem. Amikor visszamentem a kórterembe, Gy. Gy. ágya szélére ültem, őt aznap operálták meg. Ébren volt, de nagyon kába. — Mulatságos ez — mondtam neki —, hogy az emberen micsoda összefüggések vannak. Rosszul hallasz, tehát megoperálták az orrodat. 39
