Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - MŰHELY - Dudás Kálmán: Gyümölcsöző találkozás
a magyart is úgy érzi, ahogy idegen nyelvet csak a nagyszellemekérezhetnek: intellektusuk sugarával átvilágítva a benne rejlő lényeget. És ezen túl még a versben torlódó vonatkozások pontos összefüggéseit is ismernie kellett. És ez nemcsak intuíció kérdése, sem a tárgyi tudásé — költői érzékenysége itt talán még az alkatiság rokonismérvein is túlmutat. Nemcsak erőltetettségnek, de semminémű nehézkességnek, sutaságnak sincs nyoma ebben a munkában. Ezért értékelhető — számos más erény evidenciája mellett — az eredeti egyenértékű változatának. A szerb nyelv nem tűri a szóraggatást, például Kis birtokviszonyos és participiumos megoldással él hát csaknem minden esetben; ott viszont alkalmazza, ahol — eltérően az eredetitől — a kötőjeles szófűzés a nyelv szellemében válhat funkcionálissá. A két nyelv ismerőinek nem újság: a szerb főnév előnye a magyarral és a magyar ige ereje a szerbével szemben. Nos, Kis ezzel olyan fokon van tisztában, hogy játszi könnyedséggel oldhat meg — pro és contra — páratlan nyelvi nehézségeket. De hasonlóan hibátlanul oldja meg a juhászi bes- tiariusi vonatkozásokat is. Tenyészeti gazdagsága sem veszít, még árnyalatokban sem; jelzőit a költő intuíciója árnyalja és hajlékonyítja mindig az értelemre bízott terhelés pontos felmérése szerint. Úgy hat minden vonatkozásában ez a munka, mintha az át- költés folyamata valamiféle transzban ébresztené funkcióra a vers együtthatóit egy olyan erőtérben, mely nélkül elképzelhetetlen a juhászi lényeg megszólaltatása. És itt megintcsak telitalálatok sorozatára kellene rámutatnom, hogy a vers szerb akusztikáját érzékeltethessem. Néhány rendkívüli részmegoldást — ízelítőül csupán: mindjárt a vers intonálásában a semmi-liliomkupac: hrpa nevid-ljiljana, a rózsa-szerkezetű: ruzotkana, a fölszálló könny: kljuc ... suza, a rózsabarna kenőszappan: ruzicastomrka pihtija-dringija, a szorongó ákombákom: mucna zrvljotina, dühöngő pénz-paradicsom : besan parajlijski párádiz ... — csupa egyenértékű megoldás, mint a továbbiak is. Még a versnek abban a tagozatában sincs megalkuvó megoldás, ahol az előszói utalás szerint is az örökre eltemetett magyar kapitalizmust jeleníti meg Juhász. De végig az egész szerb versen tételként jelenvaló a jó vers kritériuma: itt valóban archimédeszi minden pontja a költeménynek. Ezért érzem fokozottan sajnálatosnak a szedés folytán kimaradt mintegy kétszer 20—25 verssor csorbító hatását. Annál is inkább, mert a magyar líra antológiájába terjedelménél fogva nem kerülhetett bele ez a páratlan szépségű Kis-fordítás. Ha erőkifejtési próbatételnek szánta Kis épp ennek a Juhász-versnek a szerb megszólaltatását, és nem csupán alkati találkozás véletlen gyümölcse, mint ahogy ez a páratlan gyümölcs hinnem késztet: remeklést eredményezett a próbatétel. Alkatok kísérteties találkozása, csak az lehet ilyen rejtelmesen gyümölcsöző. De példának is elsőrendű fontosságú abban az értelemben, ahogyan Ortega y Gasset a versműfordítás utopisztikumát valló tétele ellenére is szorgalmazni látszik: „tegyük sui generis tudománnyá a műfordítást, ezt az első rendű intellektuális munkát”. Kis szinte előlegezte a bölcselő tétele elé a maga példáját: buzdításul. 82
