Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Dudás Kálmán: Gyümölcsöző találkozás

lésében hiánytalanul kelti bennem a juhászi szó- és gondolatáradat szín, zene és jelentés egybeható tartozékainak összélményét — villant fel közben-közben féltudatomban, de a sodrás ereje nem hagyott tűnődésre időt. Úgy értem a szerb vers végére, hogy szinte felfrissültem a sodrás stimuláló hatásától.

A tüzetes egybevetést mégis máskorra halasztottam, nehogy megtévesszen az első benyomás. A tárgyilagos elemzés józanságot igényel. Napokig hú'töttem hát szándékosan az élményt. Mint közben ahogyan a műfordítás kiemelkedő szerb teljesítményeivel is tudatosan igyekeztem foglalkoztatni emlékezetemet. Elsősorban persze a magyar líra tolmácsolóival. Zmaj Petőfi- és Arany-fordításait mai mérlegeléssel — sajnos — nem sorolhattam közéjük. Az ember tragédiája két utolsó fordítása szolid munka, de korántsem kongeniális. Habár a harmincas évekből valók. A Nyugat nagy költőnemzedéke, líránk jócskán megkésett szerb antológiájában, töredékes; de színvonalasabba közül is filigrán remeklés I. V. Lalic Anyám nevére. S már el is érkeztem az élőkhöz. Kis előzetesen már folyóiratban is közzétett A ló meghal, a madarak kirepülnek, valamint a Zöld angyala és Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebbje szerintem még a legsikerültebb Radnóti tolmácsolásait is túlszárnyalja ... Aztán néhány csúcs jut eszembe a világlíra szerb megszólalásai közül: R. Petrovic Részeg hajója még csonkán is egyenrangú alkotás; I. V. Lalic Rilke és Hölderlin megszólaltatása a nyelvismeretből adódóan érthető, hogy különb, mint Weöres válogatott darabjai az ő tolmácsolásában, Tengerparti temetője és néhány Baudelaire-verse viszont fölér bármelyik magyar megszólaltatóéval; M. Pavlovié szép megoldása teszi emlékezetessé néhány Dylan Thomas vers élményét, valamint az átlagon felüli Jeszenyin-fordítások jutnak még eszembe, mint a lírafordítás kimagasló szerb teljesítményei. Megjegyzendő persze, hogy déli szomszédaink műfordító hagyománya nem tekinthet olyan gazdag múltra, mint a miénk. A felszabadulás óta azonban óriási utat tett meg ezen a téren, a kontinenseket és népeket egymáshoz közelebb hozó korunk követelményeként is. Minőségileg pedig, mint hogyha a Schleiermacher és Humboldt műfordítói követelményeiért síkra szálló Hugo Friedrich tételei szerint látszanának pótolni lemaradásukat, különösen a prózában: sokat és egyenértékűen. Danilo Kis ezen a téren is jeleskedik.

De vajon igaza van-e a bölcselő O. y Gassetnak, amikor a vers egyenértékű fordítását utopisztikumnak vallja? Számos példát említhetnék tétele cáfolatául. Kis József Attila sírját nem hagynám ki. Páratlan teljesítménynek tudom ezt a munkát, és most hogy ismét összevetettem az eredetivel, igen: túlszárnyalhatatlan is a szerb líraműfordítások közt. Kár, hogy nálunk szakmai körökben sem eléggé ismert a szerb-horvát nyelv ahhoz, hogy az unalom veszélye nélkül támaszthatnám példákkal alá ezt az állítást. Bizonyító erejű idézeteket sorolhatnék most ide, csupa olyat, amelyek valamelyest megingatni látszhatnának a versműfordítás kátéját, miszerint a jó munka kritériumát a föladás és a kompenzáció aránya szabhatja meg hozzávetőleges pontossággal. Nos, Kisnek ebben a munkájában szinte nem találni feladást, lazítást, tompítást, megalkuvást, körülmagyarázást; még híg és laza megoldásra sem igen van benne példa. Kompenzálást viszont bőven lelhet a vizsgálódó az egész műben, persze nem olyan értelemben, minthogyha túllicitálni akarná az eredetit. Megoldásai magasrendűen egyszerűek, képfantáziája egyenrangúan érvényesül az eredetivel, a szavak és szintagmák mindig emanáltan biztosítják a juhászi komponensek gazdagságának hű visszaadását. Válasznak látszik ez a munka a műfordítás sarkalatos kérdésére abban, hogy Kis hiánytalanul rendelkezik a költőnkével rokon nyelvi anyaggal, képkelléktárral, de a zseniális rá- érzéssel is, mely nyelvezetének képteremtő erejében éppúgy megnyilvánul, mint a tárgyi ismeretek hibátlan mozgósításában. Kis anyanyelvismeretének roppant gazdag forrásokból kell táplálkoznia ahhoz, hogy ezt a feladatot ilyen fokon oldhatta meg. De

81