Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Dudás Kálmán: Gyümölcsöző találkozás

zások árnyalt és színes sokaságát jegyezhettem volna fel, mind a két városban, a vers hatásának erejéről, az élmény hiteléül. A költészet hatalmáról. De bizonyságáról is annak, hogy egy cseppben is megérezték a tengert! Mert mi mással magyarázható az, hogy jugoszláv költőtársaink tudatába a kitűnő fordítás jóvoltából igenis az érzé­kelés elemi rétegein át hatolhatott oly mélyre Juhász alkotása, holott lírájukban nincs olyan jelenség, akinek szimbolikája, képalkotása, látásmódja, jelentéstartománya, tar­talomgazdagsága némileg is emlékeztethetne a költőnkére. Átérezték tehát a juhászi varázslat hatalmát mint asszimiláló erőt. Ihlete jellegét, magas izzását, dinamizmusát, humánus szenvedélyét, de sorsértelmező, múltérzékelő, akusztikát teremtő hatását is. Egyik a látomás parttalan áradásáról vallott, a másik a költő társadalmi tartalmú indulatáról, a harmadik a feszültség versbeli fehérizzásáról, megint más a képfantáziája eredetiségéről, a juhászi létteremtés borzongató mélységéről, a felidézett tenyészet szörnyű szépségéről és funkciójáról. A tárgyi anyag szuverén uralásáról. És valamennyi arról a pokoljáró szenvedélyről, mely ezt az új és teljesen öntörvényű világot létre­hozza. Volt, aki még a kín és gyönyör poklát is megsejtette a juhászi világkép gené- zisében; a társítások mágneses erőterében megjelenített kozmosz evidenciáját mint a lét mélységeibe hatoló intellektus erejét és dokumentumát. .. És ez magában is több, mint beszédes. Déli szomszédaink méltán tartják nagyra háború utáni prózáju­kat. Lírájukról szerényebben nyilatkoznak. Ott nincsenek olyan ormok, mint amilye­neket Kassák, Illyés, Weöres, Juhász és Nagy jelentenek a miénkben. Úgy éreztem, addigi sejtelmüket ez a Juhász-vers most egyszeriben bizonyosságra válthatta. Ízelítő­nek sem volt tehát kevés. Kis választása ezek szerint telitalálat is, ízlése és képessége felmérésén túl. Mert alkotóhoz, nem kétséges, épp ez a Juhász-vers vág legszerveseb­ben. Nos, a szenzáció tanújaként magam is lázas érdeklődéssel vettem kézbe barátom fordítását. Érthetően több rendbeli vizsgálódás tárgyaként, s ha lehet, még igénye­sebb mérlegelésre, mint annak idején a fent említett három nagy költőnk megszólal­tatását. Hogy ezúttal jóval nehezebbre vállalkozott Kis, mint eddig valaha is, líránk szerb bemutatására valahányszor alkalma nyílt: fel sem tételezhettem, hogy ne tudná maga is épp oly pontosan a felmérendő komplex feladatot. A vonatkozó tárgyi ismeretek mellett azt, hogy milyen képtelen nehézségekkel kell megbirkóznia. De Juhász köl­tészete, gondolom, legalább úgy izgatta, s minden valószínűség szerint huzamosab­ban is, mint Lautréamonté korábban, akivel vonatkozásba is hozza a fordítás elé írt velős előszavában. Nem csupán azért, mert hazai jelenséggel nem utalhatott költőnk sajátos rendszerű lírájának talán egyetlen jellemzőjére sem. A vers hazai visszhangjá­nak élő emlékével ízlelgettem még kíváncsibban Kis műfordítását. Az ízlelgetés, igaz, csak a hazai fogadtatás visszhangjára és a vers ottani egyértelmű szenzációja közti különbségre vonatkozhatott. A szöveget, annak ellenére, hogy főképpen a hangszere­lés akusztikájára figyeltem a merőben más törvényű közegben: faltam. Szerencsés véletlen: ha nem is második anyanyelvem, majd olyan fokon ismerem a szerb-horvá- tot, hogy a nyelvnek a Kosztolányi-féle holdudvarát is érzem, a mögöttes terület sugárzásával, amit a szó és szintagma idézhet fel bennem. Nos, ami leginkább meg­ragadta figyelmemet, az a nyelvi adottságok elemeivel elérhető gördülékenység és zeneiség volt Kis verssoraiban. A bennük lüktető ingénium, mely anélkül, hogy a komponensek értelmi pontosságára is figyelhetne az ember, a hibátlanság benyomását kelti: a vers lélegzésének teljességét. Valamennyi juhászi jellemzőjét úgy hitelesí­tette, hogy emlékezetemre hagyatkozván, szükségét sem éreztem annak, hogy az eredeti után nyúljak, még helyenként sem; elegendő volt a szavak zenei valőrje a teljes érvényűség evidenciájaként. Telitalálatok pergőtüze? A szerencsés találkozás alkati egyezésének páratlan tűzijátéka? Vagy talán még annál is több, ami a Kis remek­80

Next

/
Oldalképek
Tartalom