Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Dudás Kálmán: Gyümölcsöző találkozás

zások árnyalt és színes sokaságát jegyezhettem volna fel, mind a két városban, a vers hatásának erejéről, az élmény hiteléül. A költészet hatalmáról. De bizonyságáról is annak, hogy egy cseppben is megérezték a tengert! Mert mi mással magyarázható az, hogy jugoszláv költőtársaink tudatába a kitűnő fordítás jóvoltából igenis az érzékelés elemi rétegein át hatolhatott oly mélyre Juhász alkotása, holott lírájukban nincs olyan jelenség, akinek szimbolikája, képalkotása, látásmódja, jelentéstartománya, tartalomgazdagsága némileg is emlékeztethetne a költőnkére. Átérezték tehát a juhászi varázslat hatalmát mint asszimiláló erőt. Ihlete jellegét, magas izzását, dinamizmusát, humánus szenvedélyét, de sorsértelmező, múltérzékelő, akusztikát teremtő hatását is. Egyik a látomás parttalan áradásáról vallott, a másik a költő társadalmi tartalmú indulatáról, a harmadik a feszültség versbeli fehérizzásáról, megint más a képfantáziája eredetiségéről, a juhászi létteremtés borzongató mélységéről, a felidézett tenyészet szörnyű szépségéről és funkciójáról. A tárgyi anyag szuverén uralásáról. És valamennyi arról a pokoljáró szenvedélyről, mely ezt az új és teljesen öntörvényű világot létrehozza. Volt, aki még a kín és gyönyör poklát is megsejtette a juhászi világkép gené- zisében; a társítások mágneses erőterében megjelenített kozmosz evidenciáját mint a lét mélységeibe hatoló intellektus erejét és dokumentumát. .. És ez magában is több, mint beszédes. Déli szomszédaink méltán tartják nagyra háború utáni prózájukat. Lírájukról szerényebben nyilatkoznak. Ott nincsenek olyan ormok, mint amilyeneket Kassák, Illyés, Weöres, Juhász és Nagy jelentenek a miénkben. Úgy éreztem, addigi sejtelmüket ez a Juhász-vers most egyszeriben bizonyosságra válthatta. Ízelítőnek sem volt tehát kevés. Kis választása ezek szerint telitalálat is, ízlése és képessége felmérésén túl. Mert alkotóhoz, nem kétséges, épp ez a Juhász-vers vág legszervesebben. Nos, a szenzáció tanújaként magam is lázas érdeklődéssel vettem kézbe barátom fordítását. Érthetően több rendbeli vizsgálódás tárgyaként, s ha lehet, még igényesebb mérlegelésre, mint annak idején a fent említett három nagy költőnk megszólaltatását.

Hogy ezúttal jóval nehezebbre vállalkozott Kis, mint eddig valaha is, líránk szerb bemutatására valahányszor alkalma nyílt: fel sem tételezhettem, hogy ne tudná maga is épp oly pontosan a felmérendő komplex feladatot. A vonatkozó tárgyi ismeretek mellett azt, hogy milyen képtelen nehézségekkel kell megbirkóznia. De Juhász költészete, gondolom, legalább úgy izgatta, s minden valószínűség szerint huzamosabban is, mint Lautréamonté korábban, akivel vonatkozásba is hozza a fordítás elé írt velős előszavában. Nem csupán azért, mert hazai jelenséggel nem utalhatott költőnk sajátos rendszerű lírájának talán egyetlen jellemzőjére sem. A vers hazai visszhangjának élő emlékével ízlelgettem még kíváncsibban Kis műfordítását. Az ízlelgetés, igaz, csak a hazai fogadtatás visszhangjára és a vers ottani egyértelmű szenzációja közti különbségre vonatkozhatott. A szöveget, annak ellenére, hogy főképpen a hangszerelés akusztikájára figyeltem a merőben más törvényű közegben: faltam. Szerencsés véletlen: ha nem is második anyanyelvem, majd olyan fokon ismerem a szerb-horvá- tot, hogy a nyelvnek a Kosztolányi-féle holdudvarát is érzem, a mögöttes terület sugárzásával, amit a szó és szintagma idézhet fel bennem. Nos, ami leginkább megragadta figyelmemet, az a nyelvi adottságok elemeivel elérhető gördülékenység és zeneiség volt Kis verssoraiban. A bennük lüktető ingénium, mely anélkül, hogy a komponensek értelmi pontosságára is figyelhetne az ember, a hibátlanság benyomását kelti: a vers lélegzésének teljességét. Valamennyi juhászi jellemzőjét úgy hitelesítette, hogy emlékezetemre hagyatkozván, szükségét sem éreztem annak, hogy az eredeti után nyúljak, még helyenként sem; elegendő volt a szavak zenei valőrje a teljes érvényűség evidenciájaként. Telitalálatok pergőtüze? A szerencsés találkozás alkati egyezésének páratlan tűzijátéka? Vagy talán még annál is több, ami a Kis remek80