Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok

állammá vált, a hunoktól mindjobban szorongatott, nyugat felé kényszerített „barbár” népcsoportok és Pannónia között. S a rómaiak nemcsak a tervet adták és a munkálatokat irányították, hanem — biztos, ami biztos — mozgékony lovas egységekkel valószínűleg állandóan ellenőrizték is a dunai limesnek ezt az előretolt vonalát. Erre mutat, hogy a korabeli katonai intézkedések során nagy gondot fordítottak a limes e szakasza véderejének fenntartására, amikor pedig félévszázad eltelte után újra harcban álltak a rómaiak és a szarmaták, s a Kárpát-medence közepén ez az ütközőállam megszűnt, illetve népe a korábbi szövetséges ellen fordult, a dunai limes legkésőbbi római építkezései most már éppen nem a Duna-kanyar és a Vaskapu körzetére összpontosultak, hanem a korábban kevésbé védett közbülső, alföldi szakaszra.

Kisebb kiegészítő bizonyíték még a fentebbiekre két, az Alföld területéről ismert nagyobb római éremlelet. Mindkettő az árkon belül és attól nem nagy távolságra került elő. Az egyik terminus post quemje a veretek tanúsága szerint 375—378 közé tehető, a másiké 374. Az utóbbi lelet egy későszarmata telepről származik. Ez a két dátum azonban már nem az építés, hanem a sáncrendszer elhagyásának idejét valószínűsíti. A pénz általában nem akkor kerül a föld alá, rejtekhelyre, amikor valamiért kapják. Hanem amikor valami okból hirtelen menekülni kell, vagy amikor a harcos csatába indul, és azt reméli, hogy majd visszatér. 374-ben az Alföld szarmatái a quádok- kal együtt ismét Pannóniára törtek ...

8. És most tágítsuk tovább a kört. Ha lefelé haladunk a Dunán, a mai jugoszláv— román folyamszakaszon, túlhaladva a pontot, ahol a Vaskapu fölött a magyar Dunakanyartól induló Ördögárok becsatlakozik, nem sokkal lentebb oda érkezünk, ahonnan a Brazda lui Novae de Nord — az Északi Ördögárok kiindul. Amely 700 kilométer hosszan, szintén a Dunától a Dunáig védi Olténia sík területét a mai Turnu Severin és Braila között, a Kárpátok külső lejtői alatti „felvonulási terepen” észak felől várható támadásoktól. Ennek építését ugyanúgy a IV. századra keltezi a régészeti kutatás, minta hasonló moldvai, besszarábiai és dobrudzsai sáncokét.

(A mai Románia területén különben a britanniai Hadrianus-falhoz hasonló erődítés védte ugyancsak észak felől a mai Galati körzetét és a Constanta—hajdan Tomi, Ovidius száműzetésének helye — alatt fekvő Fekete-tenger parti területet. A római birodalom határvidékein tehát hasonló sáncok és védművek építése megszokott jelenség. Hogy csak még néhányat említsünk, hosszú kőfal maradványai követhetők Isztriában, amely Itáliát védte, földből és fából épített, tornyokkal erősített sáncot rekonstruáltak a Rajna vidékén, földsáncok húzódnak a mai Tunéziában, ahol viszont délről, a sivatag felől fenyegették a harcias nomád törzsek a keskeny tengerparti római tartományt. . .)

És ha felfelé indulunk el a Duna mentén? Alig néhány hónapja, hogy a fáradhatatlan magyar kutatócsoportnak a szlovák régészekkel összehangolt előzetes terepbejárással sikerült megállapítani: a Duna-kanyar felső végén szintén kiindul egy sánc, mely a Kis-Alföldet védte észak felől, a mai Csehszlovákia területén. Ezzel indoklást nyert egy már korábban ismert római katonai őrhely léte, jóval északra a dunai limes e szakaszától. Itt is megvolt tehát az előretolt védvonal. Ennek kiterjedése és építéstörténete azonban még feltárására vár.

9. Ha azonban annyi sok volt a kézenfekvő párhuzam, akkor miért kellett oly sok munka és lelemény a magyarországi Ördögárok keletkezéstörténetének felderítéséhez? Miért, hogy Soproni Sándor a fentiekben ismertetett magyarázatát néhány jeles kutató máig sem osztja (főleg mert e nagyszabású építkezésnek írott nyoma sehol nem található a római forrásokban)?

Ennek több oka van. Egyrészt minden római limes-szakaszon a helyi körülmények, katonai és politikai viszonyok meghatározta módon és időben folytak le a határ megerősítésének ilyen és amolyan munkálatai. A helyi erőviszonyok alakulása szerint igen sok61