Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok
féle eltéréssel keletkezhettek a szemre és rendeltetésre egyaránt hasonló sáncok és falak. Másrészt vannak további, nem kisebb, nem jelentéktelenebb sáncok, sáncrendszerek, amelyeknek a szerepe és a készítés ideje más volt, annyira, hogy a római terv és irányítás esetükben kizárható. A magyar Ördögároknak van egy olyan szakasza, illetve kiegészítő része, mely az eredetileg védett területet mintegy elvágja, megosztja. Ez még a római korban, egy időközi, itt már nem tárgyalható fejlemény után keletkezett, amikor a rómaiakkal szövetséges alföldi szarmaták területe összezsugorodott. Van viszont egy olyan, nem kevésbé hatalmas, bár az alföldinél nehezebben nyomozható sáncrendszerünk is, amely a ma jugoszláviai Bánátból Pécs, a Villányi hegység alatt átjön magyar területre, és Győr irányában valószínűleg átszeli az egész Dunántúlt. Ez semmiképpen nem keletkezhetett a római időben, hiszen akkor egy ilyen vonal mentén semmiféle megoszlás nem volt. Valószínűleg későbbi, a római uralom vége és a magyar honfoglalás közötti időből való. Nagyon is alapos és kritikus kutatás kell tehát, hogy valóban megbízható ismeretekhez jussunk, amelyek viszont már nemcsak egy-egy sáncra fognak vonatkozni, hanem bővítik az adott korról alkotott képünk egyéb részleteit is. Hiszen a korabeli etnikai, politikai, katonai, hatalmi viszonyok összességébe és finom részleteibe egyszerre kínálnak betekintést. 10. Mérnököket is segítségre kérve, a régészek igyekeztek megállapítani vagy legalábbis megbecsülni, hogy mekkora munka lehetett a teljes Ördögárok elkészítése, és meddig tarthatott? A számítások és találgatások szerint a kor körülményei között, az akkori eszközökkel egy ember nemigen birkózott meg többel, mint egy köbméternyi földdel naponta, számításba véve azt is, hogy a munka során végül már az árok mélyéről kellett a földet a sánc tetejére eljuttatni. A sánc-és-árok minden métere átlagosan 10 köbméter föld megmozgatását kívánta. Minden kilométernyi szakasz tehát legalább tízezer munkanapot vehetett igénybe; a teljes szükséglet talán másfél millió munkanap lehetett. Nem ismerjük az alföldi szarmata állam demográfiai viszonyait, népsűrűségét, az összesen akkor itt éltek számát. Azt sem tudjuk pontosan, hogy az év mekkora hányadában építkeztek, és mennyi munkaerőt vonhattak el a hadi munkára alapvető szükségleteik sérelme nélkül (hiszen máshonnan élelmezni, öltöztetni őket stb. semmiképpen nem lehetett). Annyi azonban így is valószínűsíthető, hogy az Ördögárok kiépítése évekig eltartott — évtizedekre azonban már nemigen volt szükség. A hatékonysága? Megállította-e a sokkal hatalmasabb Kínai Fal a mongol hódítókat? Semmi kézelfogható nyoma nincsen annak, hogy valaha is megostromolták-e az Ördögárkot, és ha igen, milyen volt a védekezés erőssége, milyen a támadás hevessége, és mi volt a harc kimenetele. De puszta józan ésszel — igaz, ilyen „józanná” eszünket igen sok nyomatékos történelmi tapasztalat élesítette — állítható, hogy a Limes Sarmatiae már a készítésekor elavult — vagy eleve hibás stratégiai elképzelés eredménye volt. Meddő munka, hiú erőfeszítés. (Nem véletlenül neveztük fentebb egyszer már „ókori Maginot-vonal”-nak.) Hiszen ha a nomád támadásokat előzőleg nem állította meg a Duna megerősített védővonala sem, amely pedig sokkal védhetőbb, s ezért a rómaiaknak mindig csak büntető hadjáratokkal sikerült ideig-óráig biztonságot teremteni a dunai limes mentén, az akár háromszoros és lovascsapatokkal figyelt sáncrendszer oltalmában bízni megalapozatlan katonai elképzelés volt. Es tény, hogy néhány évtizeddel az Ördögárok megépítése és a dunai limes ezzel összehangolt megerősítése után, a római birodalom kénytelen volt megkezdeni visszavonulását— csakhamar pedig feladta Pannóniát. A kérőrómai Pannónia offenzív meg62
