Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok

7. Egy ilyen elmélet, egy ilyen magyarázat sokszor egy vagy néhány villanó ötlet, felismerés, rátalálás — vagy akár ráhibázás — eredménye. De persze mit sem ér, ha azután nem sikerül kellő alapossággal, részletességgel alátámasztani. S a bizonyítékoknak nem a számunkra kell kikezdhetetlen láncolattá összeállniok, hanem a szigorú szakmai „zsűri’’ számára, amiben többnyire olyan kollégák— régészek, történészek — vállalják,,az ördög ügyvédje” szerepét, akik valójában a maguk ügyvédjei: a saját, eltérő megfejtésüket bizonyítják és védik.

Nézzük tehát, hogy nem túl merész-e, nem puszta spekuláció-e az Ördögárok keletkezésének, korának és szerepének ez a tetszetős magyarázata? Aligha.

Mellette szól például, hogy az ásatásokkal már elég jól feltárt Duna-kanyarban, Budapest fölött olyan, a folyam keleti és északi, a Barbaricum felőli partjára telepített ellenerődöket ismerünk, melyek nem csupán átkelőhelyeket védelmeztek, és nemigen hozhatók mással kapcsolatba, mint az éppen innen kiinduló Ördögárok-szakaszokkal, betorkolásokkal.

Előkerült továbbá, ugyancsak az Ördögárok egyik dunai végpontjánál, egy római tábor, amely több kilométernyire bent van a Barbaricumban. Ismét Soproni Sándort idézem:

„A tábor építési idejét II. Constantinus korára helyezhetjük, s a leletek tanúsága szerint Valentinianus uralkodása alatt még javításokat végeztek az erődön. A mintegy 300X300 méter alapterületű tábor földrajzi fekvése kétségtelenné teszi a sáncrendszerhez való tartozását. Feladata a környező sáncrendszer ellenőrzése, és az egész sáncvonal utánpótló állomása is lehetett. A tábor A Notitia Dignitatum castellum Contra Constantiájával azonosítható. A táborban a légió II. adiutrix egyik részlege állomásozott. Ennek a légiónak a bélyeges téglái kerültek elő a hatvani őrállomáson is, s egyéb adatok — elsősorban a Notitia adatai — azt mutatják, hogy a sáncrendszer északi szakasza a légió II. adiutrix védelmi körzetébe tartozott, ellenőrzését ez a légió végezte.

A felsőgödi tábor neve — Contra Constantia—még egy szembetűnő tényre világít rá. A sáncrendszer déli, aldunai végénél, Margummal szemben egy nagyjából hasonló elhelyezkedésű későrómai tábort ismerünk a sáncrendszer mellől. A Kovin (Kevevára) területén fekvő tábor közvetlenül a sáncvonal mellett helyezkedik el, és a neve ugyancsak Constantia volt. A sáncrendszer mindkét végén, mégpedig a legbelső vonal mentén egy-egy későrómai tábort találunk, s mintkét tábort Constantának, illetve Contra Constantának nevezték. A kutatás a Constantia névadást általában II. Constantin nevéhez köti."

Soproni Sándor szerencsés régész? Az. De úgy, hogy elébe megy a szerencséjének. Néhány év előtt egy további, és sok tekintetben szenzációs felfedezést tett. Egy a múlt század óta a magyar Nemzeti Múzeumban heverő, de eddig mindenki más által figyelmen kívül hagyott bélyeges tégla nyomán találta meg a Dunától félszáz kilométerre, az Ördögárok vonalában, Hatvan-Gombospusztán azt a Valentinianus-kori őrtornyot, melyről az idézett szövegben már említés esett. Korábban e tégláról azt hitték, hogy véletlenül került megtalálása helyére, vagy téves adattal sorolták be a múzeumi anyagba. Mert senki nem képzelte volna, hogy a Kárpát-medencében még ilyen távol Pannóniától, a dunai limestől is létesült állandó római katonai őrhely. (Egyes jelek szerint remény van arra, hogy még távolabb, Gyöngyös térségében is feltárható lesz egy ilyen erőd.)

A Limes Sarmatiae tehát római irányítással és szándék szerint készült, 322 után, amikor azután félévszázadig nem is volt összeütközés a szarmaták egy nagyobb, az Alföld közepén élő, a szövetségben kitartó csoportja, és a rómaiak között. Ily módon az akkor a Kárpát-medence közepét, „puha altestét” birtokló szarmata állam ütköző60