Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - Csató Károly: K. Mária istenkáromlása (elbeszélés)

mondja nekem, amikor magunkra hagyott az Anna nővér, hogy a folyosó sarkában van a szobánk, a vécé meg a folyosó másik végén és éjszaka ha ránk érik a pisilés, ne menjünk ki, hanem megmutatja nekem is, hogyan kell a kagylóba, s amikor belépünk már mutatja is, csak úgy, pongyolában, s amikor elmosolyodok az egészen, ugrik a nyakamba, puszilja az arcom, hogy Mari, olyan jó hogy megengeded, nem vagy az az utálkozós, s hogy előttem egy nagyon gazdag asszony volt a szobatársa, ő mutatta neki, tőle tanulta. Csak jól ki kell nyitni a csapot és körbe mossa a víz a kagylót... Az egészhez az a teljes őszinteség, naivság ... szóval, teljesen megörültem ennek a lánynak, s szerintem azért melléje tett a Kotthencz tanár, mert tudta, hogy pontosan egy ilyen emberre lesz szükségem, aki el tudja velem feledtetni mi történt, meg neki is rám lesz szüksége, mert biztosan meghallgatta a magnószalagokat. A Monával is magnetofonra beszéltetett a pszichológus, s az ő szalagját is biztosan elküldték ide. Én láttam, még a klinikán, tárolják ezeket a szalagokat, mert amikor az orvos'kinyitott egy plafonig beépített szekrényt, legalább kétezer tekercs volt ott. A szoba másik sarkában volt a gép, s elfüggönyözte, hogy ne lássam és azt sem tudtam hol van a mikrofon ... Legalább három vagy négy órán át beszélgettünk rólam. Istenem, mik lehetnek azokon a szalagokon, mert azok beszéltek rá, akik megkíséreltek ön­gyilkosok lenni. Nem tudom, de én minden héten lejátszanék egyet a rádióban a jó ebédhez szól a nóta helyett és másnap csirkepörkölttől bűzlenének a szeméttelepek, mert keveseknek lenne ahhoz pofája, hogy nyugodtan megebédeljen, mintha minden az ég egyadta világon, minden, de minden teljesen rendben lenne ebben a rohadt életben. Persze, hülyeség. Más állomást hallgatnának, vagy katt(!), kikapcsolnák és beszélhetnének a süket világba, akik valami miatt odáig jutottak, hogy be akarták fejezni ezt az egészet. Na, az ilyesmi nem számít! Miért számítana? Talán azért, hogy majd megérti a másikat egy olyan ember, aki csak véletlen került az emberek fajtá­jába? Az ilyeneket nem érdekli semmi és senki, csak önmaguk. Az ilyenek nagyon szeretnek azok között lenni, akiknek valami fáj, akik csalódottak, félnek, túl sokat gondolkoznak mindenen, s aztán ettől még jobban elbizonytalanodnak ... Na, közöt­tük lehet igazán boldogulni. Akik nem tehettek az életükről, hogy ott születtek ahol; mert semmi kifogás, meg hasonló, hanem kész, ez az anyád, ez az apád, ha tetszik, ha nem, ez van — rájuk vagy anyakönyvezve — s tessék, ezzel együtt a tiéd a világ; szophatod, nyalhatod, tapogathatod, b ... hatod, meg minden, amit akarsz! . . . Jaj, de hülye is vagyok, istenem! De nem baj, Kothaj Mária, nagykurva Mari! Megint előt­ted az élet, az egész élet, mert ne hidd, hogy örökre itt maradsz ebben a szanatórium­ban, hogy harmincnégy éves korodtól most már más nem lesz, csak rád mosolyog az Anna nővér, hogy Mária kedves, legyen olyan jó, tegye szabaddá magát, mert szeret­ném beadni a kis injekciócskáját... és jaj, jajdeszép bugyija van Mária, hol vette, nem látott véletlen valahol rám valót — és jön az, hogy — jól van kedvesem, hol­naptól a másik tomporába adjuk, most pihenjen le. S majdnem ugyanaz a szöveg, csak a Monára szabva; hogyha én tudnám úgy kikészíteni a szemem, mint Monácska, biztosan megbolondulnának értem a férfiak, s hogy milyen tünemény, milyen tündér; a Kotthencz tanár úrnak is biztosan elcsavarta a fejét, mert magától minden eligazításon elragadtatással nyilatkozik, s jaj, nem is merem megmondani, de a felesége valóságos féltékeny, azután meg: úgy kedveseim, most pihenjenek szépen ... És pihenünk, nem azért, mintha — hogy is mondjam — fáradtak lennénk, hanem mert benyomják az injekciót naponta kétszer és semmi izé, hogy most lemegyek a parkba, vagy beülök a büfébe olvasni, hanem szunya, s amire felébredünk, farkaséhes a Mona is, pedig már nem panaszkodhat, van nála néhány fénykép korábbról, de azon egyáltalán nem olyan a feneke, hogy ránéznek a férfiak és gondolatban ... hanem, inkább keskeny a medencecsontozata, ugyanis a nőknél ezt nem takarja el semmi, — de most egészen 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom