Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - A diplomások műveltsége (Hozzászólások és Hideg Antal, Lázár István és S. Kiss Ildikó vitacikkei)
mányok mellett netán még az arab és az európai irodalmakban s egyéb tudnivalókban is járatos — mindez azonban nem állt össze benne olyan világnézetté, ami szerintünk korszerű: materialista? A szónoki kérdésre korántsem kívánok gyorsan nemmel felelni. Köztudott, hogy e század legnagyobb fizikusai közül nem egy idealista, esetleg Isten-hívő vagy éppen valamelyik tételes vallás híve. S közülük többre éppen nem a fizikusi szakbarbárság jellemző, hanem széles műveltségű s mélységesen humanista gondolkodású emberek. A második anekdotával tehát azt kívántam jelezni, hogy a műveltség és a világnézet ezer szállal kapcsolódhat, mégis, a műveltség korszerű vagy korszerűtlen voltát nem lehet mechanikus módon párhuzamba vonni a világnézet korszerűségével. Ennek ellenére hiányos minden műveltségszint-mérés, ha — mint a Varga Mihályé is — teljesen kirekeszti azokat az elemeket, melyekből közvetlenül vagy közvetetten a világnézetre lehetne következtetni. 3. Tágítsuk tovább a kört. Nagyon felfigyeltem annak a pedagógusnak a jogos kifaka- dására a Közbeszól az időhiány és a fáradtság alcím alatt idézettek közül, aki így mentegette magát: „Építkezünk. Mindent én csináltam, a padlózattól a tetőig. Gondolhattam volna tán olvasásra?” Varga Mihály maga is azt írta bevezetőben: ,,Ma már eléggé köztudott, hogy az általános műveltség feltételez . . . legalább némi manuális-gyakorlati készséget.” A fentebb idézett 34 éves tanár tehát talán elmarasztalható, mert járatlan a feltett természettudományi kérdésekben, ha humán szakos; vagy a zenében és a képzőművészetben, ha reál szakos. De közben olyasmit csinál — és nem is biztos, hogy ügyetlenül és rossz minőségben —, amit egy lakásépítő szakvállalat tucatnyi különféle mesterség képzett dolgozóival végeztet el. 34 éves tanárunk műveltségét tehát nem merném sem végletesen egyoldalúnak, sem teljességgel korszerűtlennek tekinteni. Szükségből csinálok erényt? Abból, hogy egyes áruk (például a lakás) és szolgáltatások (például a lakáskarbantartás) tartós hiánya rákényszerít minket a „csináld magad” megoldásokra? Igaz, a legtöbben kényszerűségből festünk lakást, szerelünk gépkocsit, vízcsapot és elektromos berendezéseket. Ettől azonban még nem kell megtagadnom, hogy az általam valóban korszerűnek vélt műveltségnek nem némi, hanem elég tetemes manuális-gyakorlati készséget kell, illetve kellene tartalmaznia. 4. Értelmiségünk jelentős részét részben egyoldalúan tájékozottnak és tájékozódónak, részben alapjában hiányos műveltségűnek tartom. Ezt egyrészt a mai állapot ha nem is egzakt, mégis elég megbízhatónak tűnő ismeretében, főként azonban a jövő követelményeire gondolva állítom. Ugyanakkor történetileg tekintve értelmiségünk műveltsége ha nem is kellően, de igen nagy mértékben javult, korszerűsödött. Aminek sok és sokféle összetevője van. Nemrég a kezembe került nálam csak tíz évvel idősebb testvérem középiskolai természetrajzkönyve. A magaméira emlékezve, ez a könyv nem is tűnt tankönyvnek, hanem inkább olyan színes, laza szövegű képeskönyvnek, amilyeneket ma a Móra kiadó jelentet meg az ifjúság számára. Az én oktatásügyünk „vaskorszakából”, az ötvenes évekből való tankönyveim viszont szinte egyetemi tankönyv részletességűek, zsúfoltak és nehézkesek — nem is csodálkozom hát, amikor lapozgatva őket megállapítom, hogy milyen keveset jegyeztem meg belőlük. A mai középiskolai biológiatankönyvek szerkesztése, illusztrálása s kisebb részben szövegezése is néminemű visszatérést mutat a két világháború közötti, színesebb, érdekesebb stílushoz, ugyanakkor tartalmilag igyekeznek lépést tartani a mind újabb kutatási eredményekkel is. Iskoláinkban a túlterhelés, a rossz tanítási módszerek, a humán tárgyaknál a sematikus és túlpolitizáló oktatás stb. súlyos terhet jelentenek, mindent összevetve azonban ma egy érettségizőnek nagyobb és korszerűbb anyag van a háta mögött, mint húsz és 52
