Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - A diplomások műveltsége (Hozzászólások és Hideg Antal, Lázár István és S. Kiss Ildikó vitacikkei)
negyven év előtt; a részben látszólag, részben valóságosan gyengébb átlagos felkészültség a középfokú oktatás tömegesedésében leli magyarázatát. Szó esett már arról, hogy a mai szellemi dolgozók jelentős részétől sem teljesen idegen a fizikai munka és némely mesterségek bizonyos fogásainak ismerete. Ám ez nemcsak a fentebb taglalt kényszerűségekből fakad. Az a nagyfokú mobilitás, társadalmi mozgás, keveredés is, ami főként a felszabadulás utáni első évtizedet jellemezte, aminek eredményeként azonban ma is rengeteg az első generációs értelmiségi és rengeteg a vegyes összetételű család, ugyancsak oda fiat, hogy a szélesen — tehát: helyesen — értelemezett műveltség sokféle eleme örökségként, gyermek- és ifjúkori hagyatékként, a családi kapcsolatok-kötelmek révén sokunknak sajátja. Elmondható az is, hogy bár sok még az előítélet, a gondolkodás eszmei és logikai gyöngesége, a babona — azért a közgondolkodásban — ha lassan is — jelentős józa- nodás, racionalizálódás megy végbe, korszerűsödnek tehát a műveltség a világnézetbe átható összetevői. Vagy nézzük az annyit — s oly sokszor alapos okkal — szidott televíziót. Varga Mihály megkérdezettjei általában nemigen utalnak többre némely kérdéseknél, mint hogy ,,a fene egye meg, pedig tegnap hallottam róla a rádióban”, vagy „pedig láttam a tévében”. Igaz volna, hogy a rádió szinte csak háttérzaj, s lassan a televízió is csak háttérmozgás, de a fáradt s oda nem figyelő hallgató és néző valójában alig fog fel valamit például a sok ismeretterjesztő műsorból? Azt hiszem, ez éppen az egyik pont, ahol Varga Mihály vizsgálati módszerének gyengeségét: a kis mintából adódó esetlegességet, torzító hatást észrevehetjük. Ha már szó volt kettős spirálról, genetikáról: Czeizel Endre a megmondhatója, hogy míg korábban alig lézengtek a genetikai tanácsadásokon az emberek, akik pedig mindent megtennének, hogy gyermekük lehessen, ma az ehhez értő orvosok és kutatók alig bírják az érdeklődők rohamát. Amikor egy Karcsa községről s annak műemléki templomáról készült — pedig igen hosszú és „unalmas”: összesen három óra terjedelmű — dokumentumfilmünket adta a televízió, ráadásul igen rossz műsoridőben, a Karcsára látogató turisták száma ugrásszerűen megnőtt. Szembetűnő, hogy sok olyan családban, főként falvakban, ahol a felnőttek életmódja még alig korszerűsödött, bántóan archaikus, a gyermekek, főként a csecsemők tartása alig különbözik a kívánatostól, a korszerűtől. De itt már eltértem szűkebb témánktól: az értelmiség műveltségétől. 5. Bár ma sem minden könyvet olvasnak el, amit megvesznek, s még kevésbé nyújt képet a műveltségi állapotokról például a színházlátogatás statisztikája — a szinte gigantikus kulturális fogyasztás mégiscsak örvendetes folyamatokat jelez, dokumentál. Régi rögeszmém például, hogy a „hátrányos helyzet” az ifjúkorban szoros kapcsolatban van a szülői házban található könyvek számával. Természetesen az a legjobb, ha a szülők is olvasnak, és példájuk, tanácsuk is segíti a gyereket. De az a könyv is hat, amit esetleg presztízs-okokból vettek olyan szülők, akikben a szellemi igény még nem fejlődött ki. Márpedig ha nem is minden, de a legtöbb út: az ifjúsághoz vezet. A mai műveltségi állapoton javíthat, és javít is a közművelődés. A holnapi műveltség alapja a családi otthon és az iskola. Aki tizenéves korában nem válik sokminden iránt érdeklődővé, az később ritkán nyílik meg a művelődés számára. Kialakulatlan korukban viszont könnyű még azokat is „táncba vinni”, akiknek alkatából hiányzik a sokoldalúság vágya, akiknek az ismeretek iránti mohóság nem belső, velükszületett sajátosságuk. Nem kell felidéznünk az öröklött és a szerzett tulajdonságokról folyó, lezáratlan vitákat, hogy az ember formálhatóságát hangsúlyozzuk. Ide érkezvén, nehéz más megoldásokról szólni, mint amilyenekről már annyit s 53
