Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - A diplomások műveltsége (Hozzászólások és Hideg Antal, Lázár István és S. Kiss Ildikó vitacikkei)
problémákat, hanem az, hogy sok esetben ez a réteg nem elég képzett feladatai elvégzéséhez, nem funkcionál a műveltsége. Ami a természettudományos és a humán műveltség szétválasztását, netán szembeállítását illeti, a funkcionális műveltség szempontjából elfogadhatatlannak tartom, hiszen az — a tényleges igények szerint — soha nem lehet egynemű, a másiktól elzárkózó. Együtt kívánom Varga Mihállyal szintéziseiket (de nem egyféle általános szintézist az egyénekben!): hogy a költő a ,,bibe-bolyhos”-féle alliterációknak ne dőljön be, ha az mástól bolyhos, és a szakember ha a Lilium grandiflorumról gondolkodik, az legyen makulátlanul lényeges, mint egy szál liliom. De hozzáteszem: azoknak, akik ugyan egy íróasztalnál ötölt andromédás kérdőívbe méginkább belebuknának, bár nemcsak „valamint legalább némi manuális-gyakorlati készségük” van, fontosabb a mégis- csak-műveltségük. Hogy jókor, jó helyre ültessék a hagymáját, hogy egyáltalán virágozzék a liliom. HIDEG ANTAL Az Androméda és a lexikon 1. Varga Mihály kísérletét arra, hogy egyrészt kórképet adjon humán és műszaki értelmiségünk egyoldalú műveltségéről, illetve műveletlenségéről, másrészt ismét felvesse a korszerű műveltség tartalmának és megszerzése lehetőségének kérdését, több okból sem érzem szerencsésnek, sikerültnek. Ami az általa rajzolt helyzetképet illeti, ez a korábbi, hasonló vizsgálódásokhoz képest semmi újat nem ad. Ő is, miként már annyian, egy igen kis „sokaság” kikérdezésével gyűjtötte adatait. És mert kevés személlyel dolgozott, a kapott válaszok és az azokból leszűrt következtetések — bárha sejtéseink és tapasztalataink szerint alapjában sok valósat tartalmaznak — nem meggyőzőek és nem reprezentálják kellően az értelmiségi átlagot. Kérdezősködésével azonban nemcsak az a baj, hogy szűk körben maradt. A kérdései se mind jók. Sőt, némelyik éppen arról árulkodik, hogy a kérdező maga is egy hibás, korszerűtlen műveltség-képet kér számon azokon, akiket azután elmarasztal műveltségük csekély és korszerűtlen volta miatt. Például, jókora összegben mernék fogadni, hogy számos, általa feltett kérdésre a szerző maga is csak azért tudta a választ megfogalmazni, mert előbb utánanézett a lexikonban. És ez nem is azért hiba, mert „illetlen” dolog olyan kérdésekkel lerohanni embereket, amire — ha előbb fel nem készültünk — magunk se válaszolnánk precízen. Hanem azért, mert Varga Mihály nem egyszer olyat kérdezett, amit nem is szükséges tudni. Pontosabban: amit nem is szükséges fejből tudni. Van egy ősanekdota, melynek sok változata kering itthon és szerte a világon. Egyik hazai változata szerint a neves professzor, akit azon értek, hogy egy szakmáját érintő, viszonylag egyszerű kérdésben tévedett, illetve elakadt, így vágta ki magát: „Nálunk az egyetemen a hallgatóknak mindent tudniok kell. A tanársegéd uraknak már csak azt kell tudniok, hogy a könyvtár melyik polcán található az éppen felmerült kérdés szakirodalma. A professzornak? A professzornak pedig azt kell tudni, hogy hol vannak a tanársegéd urak ...” 2. Hogy rögtön egy másik anekdotát is idézzek, olvastam nemrég egy mohamedán vallású ifjú katonatisztről, aki minden elméleti és gyakorlati vizsgáját jelesen tette le a tudományegyetemi szintnél magasabb követelményeket támasztó repülőtiszti iskolán; tudta tehát, fejből fújta a légkör minden rétegének vastagságát és jellegzetességeit. Ám szuperszonikus vadászgépével nem volt hajlandó ötezer méter magasság fölé emelkedni, mert — úgymond — ötezer méter fölött már Allah lakik . .. „Korszerűnek” nevezhetem-e az ő műveltségét, ha a műszaki és a természettudo51
