Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Földiák András: Rózsaszínű leányszobák nyomában
Ope dorwei! — kiált utánam a plakát és szalad a kitárt karú lány. Pattognak előttem az o-betűk a cement lapokon. 5 Felröppennek lábam alól a fecskék. Szállnak-szállnak, sűrű rajokban belepik a falat. 174 parányi, cigarettásdobozról kivágott fecske ékesíti a szoba egyik felét. ízléses, mosdófülkés kis szoba a Magyar Pamutipar munkásnőotthonának új szárnyában. Sárga nylonfüggönyön át ömlik be a fény. Kárpitozott heverők, kényelmes karosszékek fogadnak. — Meg kell mondanom, hogy mi nem engedjük meg ezeket a ragasztásokat — mondja bizonytalanul kalauzom, az otthon vezetőnője. — Én elismerem, van olyan is, ami valóban csinosítja a szobát, az ellen nem is szólunk. De legtöbbször semmi szépség nincs abban, amit kitesznek. Legalább minket megkérdeznének! Néha ők maguk sem tudják, mit akarnak, amit tegnap föltettek, azt ma leszedik. A falat meg összekarcolják és tönkreteszik a ragasztóval. Nekem különben nincs ellene kifogásom, de a vezetőség nem engedi. Az egyik szobában botrányos dolgokat találtak. Azt le is szedették. Ezentúl hasonló esetben le fogják vonatni a fizetésükből a festés árát. Külvárosi csönd lapul körülöttünk, messziről tompa gyárzümmögés, elhaló vonatfütty. Kevesen vannak itthon. A szoba három lakója közül csak egy lány, Erzsi. 22 éves szövőnő. Harmatos réten az erdőszélen surranó róka magazinból ollózott képe. Sunyítva oson a ravaszdi, mint a mesékben. ,.Vannak pillanatok, amelyekre nincsenek szavak. Vannak pillanatok, amikor feleslegesek a szavak . . .” A vers mellett hosszúhajú női portré — Erzsi alig fölismerhető, szokványosán széppé stilizált arca. — Tíz perc alatt készült egy eszpresszóban — mentegetőzik. — Régen az volt kiírva, hogy az élet állandó készülődés a halálra. Színészek és énekesek méretarányosan elrendezett fényképei, szépen fénylő trafikáru valamennyi. Gojko Mitic — tájékoztat egy raszteres újságfotó felirata. — Az Apacsokban játszott. Nem tehetek róla, még mindig szeretem az indián filmeket — gyónja meg Erzsi szégyenkezve. A halványsárga falon ügyesen elhelyezett képek, a kárpittal és a függönnyel harmonizáló színek. Orosz barokk festmény pompája zsúfolódik egy folyóirat reprodukciós mellékletén. Súlyos brokátok, dús bársonyok fonatában teltkeblű méltóságos asszony terebélyesedik. És szállnak a fecskék. V-alakban vándorolnak, csoportokba rebbennek, el-elkószál- nak. Hova repülnének, ha kiszabadulhatnának a gombostűk fojtása alól. Lehullanának, mint szeggett szárnyú vágyak, vagy törnének makacs hitek felé? Az előtérben, a mosdónál arany és ezüst papírok foltjai csillognak. Szellemes dinamikájuk kitölti a teret. Vonzzák-taszítják egymást az ékalakú kivágások. Az ernyedten lógó törülközők fölött oklevél árválkodik. ,,A vállalati Ki mit tud döntőben nyújtott eredményes szereplésért” — hirdeti cikornyás ünnepélyességgel. 6 Végtelenbe futó egyenesek kísérnek a munkásnőotthon régi épületében. A folyosóra felfűződnek a nyolc személyes kis birodalmak. Ajtók után következő ajtók egyhangúsága. 45
