Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Zoltán: A babonás falu
De most vissza kell vinni. És senki se merte visszavinni. No, hát akkor az összes pajtások, akik ott mulattunk, fogtuk magunkat elmentünk a zenével, cigányzenével, és elmentünk a sírhoz. No, hát akkor melyik lösz az első nóta a temetőbe? Hát az egyik barátom azt mondja: Édesanyám, kimegyek a temető kapujába.. . (énekli). Zenészök húzzák. A másik barátom a meg felőtözött fehér ruhába, és ott elbújt a sinsérök (bokrok) között. A fák között. Mikor oszt danultunk, éneköltünk, hát akkor, ahogy fújjuk a nótát, akkor, mikor belegyütt abba (énekli): Kelj föl anyám, kelj föl, kelj föl a sírodból. .. hát akkor előbújt a koma a bokrokbul. A zenészök eldobták a zenét, nyomás, ki merre látott, úgy futott. Erre vége lőtt. No, hát akkor másnap gyütt egy öregasszony, az találta mög a muzsikát, és mindent a temetőbe. Ennek vége.” A gyermekmondókákat általában csoportosan énekelték-mondták. Kollektív voltuknál és varázsszövegüknél fogva a régi rítusdalok töredékeit vélik benne felismerni a kutatók. Hatékonyságukban már régóta nem hisznek. Az első fecskét így köszöntötték: Lásztovice, moaje pege ná! (Fecske, vidd el a szeplőm!) Hasonló áthárító szerepe volt a gólyaköszöntőnek: Gólya, gilica, (Gólya, gilice Tenger petica, Tenger sarkocska (?) Mákováti guzica! Mákos a segged! Magyarázatát egy szanki mondóka adja: Gólyát látok, Szeplőt hányok Mind a seggedre ragadjon! Néphit-elemek sokáig megmaradnak szólásainkban, szóláshasonlatainkban. Aki él velük, már nem is gondol eredeti jelentésükre. Mitologikus emléket őriz az a tréfás fohász, amelyet kapáláskor mondanak: Húzd le cigány a napot, Veszek rajta kalapot! Ugyancsak a mitológiai hét nap emléke a következő szóláshasonlat: ,,Ujan meleg van, mintha hét nap sütne.” Ha nem találnak valamit: ,,Ráült az ördög.” Téli időben a házba lépőt ezzel fogadják: „Sokan vannak odakinn!” Azt jelenti: hideg van. A jótorkú ember „úgy iszik, minta szivárvány”. A háromesztendős lovak „úgy mennek, mint a sárkány”. A váratlan csapást így fogadják: „Nem kell a hajnal elé imádkozni, mégis itt a baj.”. Rörich Lutz megállapítja, hogy a folklóralkotások fönnmaradásáért fizetett nagy ár, azok gyökeres megváltozása, majd hozzáteszi: „Azt hiszem, hogy ezen nem szabad bánkódnunk, egyszerűen regisztrálnunk kell a tényt.” A tudomány szerepe, ha itt véget is ér, az irodalomra nagy szerep vár, hogy magába olvassza a népköltészetet, amely egyetemességénél fogva megérdemli azt. Ahogyan Féja Géza mondta egy interjúban: „A folklór szerepe, azt hiszem, rendkívüli és egyre nő, ugyanis a tételes vallások szerepe egyre csökken, helyükbe a költészet, főleg a folklór világa lép, mert világkép nélkül nem tud élni az ember.”7 4. Bartók Béla válasza Hubay Jenőnek In: Bartók válogatott zenei írásai Bp. 1948. 100. I. 5. Carl Tillhagen: Komplex módszerű folklór archívumok 6. Bajnai: Sárközi Árvízkönyv, Kalocsa 1882. 7. Simon István. Beszélgetés Féja Gézával In: Kortárs 1975/12 40 egyzetek: 1. Carl Tillhagen: Komplex módszerű folklór archívumok In: A szájhagyományozás törvényszerűségei Bp. 1974 98. I. 2. Hoppál Mihály: Jegyzetek az etnográfiai szemiotikához In: Népi kultúra, népi társadalom 1971 25. I. 3. Buda Béla: A babona lélektani és társadalmi tényezői In: Gustav Jahoda: A babona lélektana Bp. 1975. 7. I.
