Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Mai bolgár költők (Iván Valev, Donka Nejcseva, Todor Koparanov versei - Kiss Benedek műfordításai)

s a cézár-hatalom, mint a patríciusnők bája, egyenként esendő és romlékony!

Idézd múlását időnek, műnek, ám segíts méltó emberi mércére lelnünk, ha nem az irdatlan piramisokban, hát Nofretéte egy arcélében!

TÁVOLI SZERELEM-SUGÁR

Távoli szerelem-sugár, sárga csillag egemben! Kis gyertyácska, libbensz-lobbansz kósza szelekben.

Ha sorvad a láng már vékonyka szálra: torkomra tekergő spárga.

Rostokolásom, mint kicsapott folyó árja s kapkodó, riadt tüzecske —

TODOR KOPARANOV

TÉGLAVETŐK

Delelvén jót, a téglavetők félkész pelyvás agyagot gyúrnak.

Sercen verejtékcsepptől a rőt dohányparázs. Ajkuk szoros.

Gödörből ívben a lapátok saras kosárig csillámolnak.

Alacsony égbolt és opálos.

Füvön pár kalap szikkadoz.

Füst kígyózik szét kanyarogva.

S vöröslőn hűlnek már a téglák.

Körtefa alatt görbe dézsa, benne mosdóvíz langyosul.

Mígnem bealkonyul ... Szelíd fény sugárzik: meggyújtják a lámpát nyesett pózna ágára tévén. Vacsoracsillag mintha gyúl.

rőt remegésű gondolatok.

Nem jössz és nem jössz, s nem látsz, távoli szép sugaram,

(hazámtól hazád tíz határra van), hogy csukhassak így ablakot, s ajtót, mondd, hogyan zárjak, árnyad ölelvén csak vigasztalan — s maga magam ...

A homály sűrű, párás-meleg; fűbe telepszenek karéjban

vacsorázni a tört emberek, s hallgatag minden harapás.

S a folyó is mintha állna most a fűzfáknál lent, a kanyarban, s térdig sekélyesben a hold fésülgetné hosszú haját.

Már pihenés és nyugalom van. A téglavetők hazatértek.

A nyárestei fuvalomban ingeik már mosva lengnek.

De tudom, húnyó szemük tüze továbbra is téglákat éget,

s ház nő ki lassan emelkedve szőlők és virágok mellett.

(KISS BENEDEK műfordításai)

32