Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Sz. Lukács Imre: Út a homoki tanyákról

mát. Hallgatásában lepergett élete pillanatok alatt. Ült magába roggyantan, előtte papír, ceruza.

— Üljenek csak, amíg jövök — mondta csendesen.

Tápászkodott, ment a kertbe. Ott sírt, simogatta a gyönyörű gyümölcsfák ágait. Sokáig időzött az őszibarackosok között, búcsúzott tőlük, zsebkendőjével szaporán törölgette szemét.

A szövetkezetek megalakultak. Pár hét múlva fellobbant a futótűz.

— A Napsugár Tsz-ben sérelmesnek tartották, hogy máshol más a világ, szakszövetkezetek vannak. A tanácsházánál gyülekeztek, vitték, lobogtatták a kilépési nyilatkozatokat, dobálták az ajtón, az ablakon. Vastagon beszéltek, lehettek százötvenen.

— Mit csinálsz itt? — Kilépek. — Tedd zsebre azt a nyilatkozatot! — Szóltam jó néhánynak, elküldte postán. Érkeztek autóval a megyétől, a járástól, megmosdattak bennünket vezetőket, szétirányítottak a határba, hozzuk ezt meg azt. Hoztuk. Személyes megnevelés történt. Hova viszitek az uramat? — sírtak az asszonyok. Nem a legjobb érzés volt, csinálnunk kellett. A határban Gombos Mihály forintért írta a kilépési nyilatkozatokat, sorjában, sorozatban. Szabályos felvonulás, népfelkelés volt, égették a papírokat — mondja Négyökrű Antal, a Napsugár Tsz elnöke. — Nehezen csillapodtak a kedélyek, másnap az asszonyok kezdték. A rendőr pofonvágta az egyik gazdát. — Mit csinál maga? — kérdezték a megyeiek. — Én kérem, intézkedek. — Nehéz volt a kezdet kezdete, kín-keserves vetőmagot gyűjtöttünk, se iroda, se semmi, házaknál tartottuk a gyűléseket, nyáron meg a természet lágy ölén. Jóra jött minden.

Rúzsán két egyéni gazdálkodik. A nagyüzemek erősödnek, a tagság félti a közöst. A szőlő, gyümölcs jellemző.

Nem késik a szüret. Gazdagon terem a sovány homok. A történelem elégtétele az öregsoriaknak.

H ÚSZTA, AZ ALAPÍTÓ

— Mi a legszomorúbb élménye? — kérdem.

— 1951. november 27—28-ára tevődik, kilakoltattak a tanyából. Jött az idéző: „Öttömös község végrehajtó bizottsága ezennel elrendeli, hogy Huszta Gergely öttömösi lakos a tanácsházán azonnal, vagyis legkésőbb megjelenni köteles 10óráig. November 27. Váradi Jenő vb-elnök.” Apámat és engem a tanácsházán kéryszerítet- tek, írásba adtuk, elhagyjuk a tanyát. Kijelöltek egy istállót, ahová mehetünk. A feleségem éppen kétnapos gyerekágyban feküdt, a doktcr t lefct ált, ne bántsanak bennünket, a kisfiú belehalhat, de Dadai elvtárs ordított a telefenba, hogy az osztályidegeneket nem pártoljuk. A tanácselnök nem szólhatott, a rendőrségtől, a párttól voltak kint. Ötvenben léptem a Szabadság Tsz-be, egy év múlva mint kulákot, kizárta velem együtt Jójárt Istvánt, Dobó Istvánt, ifj. Dobó Istvánt, Dobó Gézát, Huszta Gergelyt

— apámat —, a téesz területén nem maradhattunk, kulákoknak onnan távozni kellett. Este megkaptuk a parancsot, másnap reggel pakoljunk. Két rendőr jött és Dadai Ferenc. A szomszéd istállót jelölték számunkra, amíg nem keresünk máshol fedelet. Elmentem a feleségem rokonaihoz, segítsenek költözni. Gellért fiam akkor volt két napos, most a kertészeti egyetemen tanul.

— Dadaiék házkutatást tartottak, hogy siettessenek. Fel kellett kísérnem őt a padlásra. — Mutasd a fegyveredet, hová rejtetted ! — ordított. Tiltakoztam, sohasem viseltem fegyvert, küldött előre, de volt annyi eszem, hogy nem fogadtam szót, eldugta volna a saját pisztolyát és végem. Lekevert pár pofont, így simán megúsztam.

— Nem akarom bolygatni, elmúlt. Megsavanyodik a szám, ha visszaidézem. Két nap

68