Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Sz. Lukács Imre: Út a homoki tanyákról

alatt költöztünk a Juhász tanyába. Eljártam Algyőre dolgozni, itt-ott kerestem a kenyerem, kaptam munkát Hódmezővásárhelyen, erdőgazdaságnál, apám fejszenyeleket csinált a tanyában, fűrészt élezett, a feleségem vállalt minden munkát. Irtó megalázó volt. Az aranykorona után tettek kuláknak, apám 25 hitvány holdjáért. Ötvennégy tavaszán visszakaptuk a földet és a Juhász tanyán laktunk. Újra gazdálkodtunk.

1960-ban sűrűbben hallatszott, hogy megalakítják a téeszt. Tanácsüléseken, különböző összejöveteleken szívdobogva hallgattuk, mikor veszik el a birtokot. Fő téma templomban, piacon és kocsmában, hittük is, nem is. Szónokoltak a téesz mellett, akik nem rendelkeztek földdel. A párt és tanács vezetői igyekeztek őket megnyerni, a bábaasszony, egy-két állami alkalmazott, félig bukott kisiparos sietett az új fordulat előnyében az alakításhoz csatlakozni. A parasztság egy része elhatározta, hogy a végsőkig ellenáll!

— November végén megjelentek az agitátorok, s megkezdődött a tanítóknak, állami alkalmazottaknak a bevetése. Azok várták reménykedve a téeszt, akik mint középparasztok, kulákok nyögték a kibírhatatlan adóterheket, egymás között rebesgettük, ettől a téesz se lehet rosszabb. A kisparasztok, a párt és a kormány kegyeltjei keményen ellenálltak.

— A szervezés nagy munkába került. Aki a háznál nem írta alá a belépést, a tanácsházához hivatták és kezdték a rábeszélést, a felvilágosítást, eredményesen. Mindennap szárnyra kapott a hír, hogy ki lépett a téeszbe, egyik-másik röstelIte is. A névadás a következők szerint zajlott: Keresztes János tanár, községi párttitkár javasolta, hogy az újonnan megalakult kollektíva legyen „Gazda” Tsz. Fölállt Forró Mihály kisgazda: ,,Ez a község Magyar Imre uraságé volt, annak a birtoknak a nevét viselje.” Keresztes János tisztán látta a megoldást és a következőket mondta: ne Magyar Imre, hanem Magyar László dél-afrikai kutató nevét inkább, aki fogadott fia volt az uraságnak. Néhány szóval elmondta érdemeit. Hatalmas tapssal fogadtuk javaslatát és a közgyűlésen elfogadtuk.

— A téesz megalakulásakor a szegedi szerszámgyár párttitkára, Tóth József és én indítottuk meg a munkát. A fejlesztés, a szervezés jelentette az első feladatot. A mező- gazdasági osztály kereteket adott különböző beruházásokra, levél vagy telefon-értesítéssel. Megesett, amikor egy-két liter pálinka fejében nekünk jutott a másik téesznek szánt traktor, juhhodály. Örömmel dicsekedtünk egymásnak, a legkisebb eredménnyel elégedettek voltunk. Irodának a tanácselnök egy fiókot adott az íróasztalából.

—- Egy hónap múlva elintéztük, hogy a tűzoltószobát kapjuk meg. Szereztem szekrényt, asztalt, régi írógépet, mindig ugrott egyet fölöslegesen írás alkalmával. Többen igyekeztek részt venni az első megmozdulásokban. Az alapok megteremtéséhez ötven forinttal járultunk fejenként. Vásároltunk a mórahalmi Vörös Október Tsz-től 200-as juhállományt, gyorsan építettünk hodályt, nádat, vályogot kölcsönöztünk a tagoktól.

— A téeszben könnyebb lett, elismerték munkámat, mintha rehabilitálni akartak volna. Tanultam a kertészeti egyetemen, rendkívüli erővel igyekeztem kiemelkedni a társaim közül, 1967-ben megválasztottak megyei tanácstagnak. Öt gyereket felneveltem.

— Mikor érte a szövetkezetét legnagyobb megpróbáltatás?

— A hatvanas évek végén. A beruházások jórésze megépült, a tehénistálló is több millióért, de még nem hoztak jövedelmet. Az egyik oka lett gazdaságunk válságának, másik a vezetés. A velem együtt élre került emberek kifulladtak, már nem tudtak újat nyújtani a kollektívának. Rendőrségi tisztogató eljárás, valamennyi vezetőségi tagot leváltott, engem három hónapra felfüggesztett. Miért? Hatvanhét őszén félelmetesen nehéz helyzet támadt, a traktorosok októberben nem vetettek, sztrájkoltak, fizetésképtelen volt a szövetkezet, nőtt a cirkusz napról napra, jártak az irodába, vesze69