Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Messzi lát a falu szeme

— Már hogy volnék én fiatal! Holnap leszek húsz éves. A keresztanyám a múltkor á szemembe vágta, hogy vénlány vagyok. Már nem is szeretek hazamenni, mert mindenki megállít az utcán és megkérdezi: Piroska, mikor lesz a lagzi?

— És, mikor lesz?

— Ki tudja?

— De udvarló az van?

— Nincsen.

— Összeveszett vele?

— Nem volt kivel összeveszni ... Egyszer lett volna egy fiú, nem sokkal azután, hogy Pestre kerültem, de az is csak azt akarta.

— Mit?

— Hát... azt — süti le a szemét.

— Hová jár szórakozni?

— Nem járok én sehová.

— Miért nem?

— Nem vagyok itt ismerős.

— Mióta él Pesten?

— Negyedik éve.

— Moziba csak jár.

— Nem.

— Táncolni?

— Oda se. Egyedül nem mehet el egy lány.

— Gondolom, a szállóról a többiek csak el-eljárnak.

— Ők csoportban mennek. Egy faluból valók. Idegent nem vesznek be. Én pedig egyedül vagyok a falunkból.

— Mit csinál a szabad idejében?

— Nézem a tévét, horgolok.

— És hétvégén?

— Hazautazok.

— Otthon van valakije?

— Édesanyámék. Meg a testvéreim.

— Mennyit keres?

— Ezerkilencszázat, kétezerkettőt, mikor mennyit.

— Félre tesz belőle?

— Nyolcszáz forint híján odaadom édesanyámnak. Ő gyűjti a pénzem. Már van hu- szonötezerhétszáz forintom.

— Mire gyűjt?

— Stafírungra.

— És mikor akar férjhez menni?

— Ha visznek.

T. Marinak jobban felvágták a nyelvét. Ahogy bejön a kalickába, az az első:

— Bandi bácsi azt mondta, hogy újságíró tetszik lenni. A fényképem is benne lesz az újságban? Mert az jó volna.

— Miért volna jó?

— Tavaly is voltak itt újságírók, és akiket lefényképeztek, azok benne voltak az újságban. Mind a négyen. Rengeteg levelet kaptak, volt olyan, akinek öt-hat levele jött a szállóra mindennap. Már egyikük se lakik ott, mert férjhez mentek. A fényképük annyira megtetszett a fiúknak, aztán meg ők maguk is, hogy elvették feleségül őket.

35