Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Messzi lát a falu szeme
*— Haga is szeretne férjhez menni? — Minden lány szeretne. Van, aki tagadja, van, aki bevallja. Én nem tagadom. — Van udvarlója? — yan is, meg nincs is. Bevitték katonának. — Ő is itt dolgozik? — Itt? Háttetszik itt fiút látni? Ez a mi problémánk. Van ugyan néhány fiú atéemká- ban, de azokat elkényeztették az elvált asszonyok. Szóba se állnak lányokkal. Mert ugye a lány tartja magát, az elvált asszony meg nem. — És az, akivel régen járt, és most katona? — Sofőr volt. Tetszik tudni, a szálló messze van, és hogyha éjszakások vagyunk, busz hoz be ide, ha meg délutánosak vagyunk, busz visz haza. Annak a busznak a vezetője volt az a fiú, akivel együtt jártam. De most katona. — Leveleznek? — Nem ír. Még egy éve van, ha leszerelik, biztosan visszajön. — Kérte magát, hogy várja meg? — Nem ... nem mondta ... de én azért megvárom. — Dolgozóink kilencvenöt százaléka nő — mondta a több mint háromezer embert foglalkoztató szövőgyár szb-titkára. — Férfiak a szerelők, a javítók, a beállítok, az anyagmozgatók és a közép-műszaki gárda. A többi tehát lány és fiatalasszony. Inkább persze lány. Úgy hatvan-hatvanöt százalékban. Szorgalmasak, pontosak, megbízhatók, én csak jót tudok mondani rájuk. Elvégzik a nyolcadikat, utána szakmát tanulnak, és néhányan még középiskolába is eljutnak. Jól dolgozik a KISZ-szervezet is. Mozgósítja a lányokat, amire csak kell: bölcsőde-óvoda építkezésre, parkosításra, mindent örömmel vállalnak. Egészen addig mindenre kaphatók, amíg férjhez nem mennek. Akkor egyszeriben elmaradnak. Szerencsére, nem kapósak a lányaink ... — Miért nem? — A három műszak erősen hozzájárul. Ha meg is ismerkednek valahol egy fiúval, nehéz időpontot egyeztetni. És, köztünk maradjon, a munka is nehéz. A szövődében is, a fonodában is meleg van, a nagy pára, a meleg kiszívja az embert. Kilométereket gyalogolnak a műszak alatt, munkaidő után már nincs kedvük szórakozni menni. Itt pedig, a munkahelyen nem tudnak ismerkedni. Azonkívül: pesti lány ma már nem megy textilgyárba. Tehát az utánpótlást vidékről kell toboroznunk. Borsod megyéből, Hajdúból, Bácsból, Szabolcsból. A falusi lányok tizenévesen bekerülnek a fővárosba, illetve a főváros egyik üzemébe. Itt dolgoznak, de ettől még nem lettek városi lányok. És a ... Közbeszólok. — Tegnap műszakváltáskor a gyárkapuban álltam. Csupa-csupa elegáns, jól öltözött nőt láttam. Sőt: a legújabb divat szerint öltözködnek. Hajuk rendben, arcuk kikészítve. Nem tudtam volna megmondani, közülük melyik a pesti és ki a vidéki. — Ó ... hát persze, hogy nem ... A szemkihúzást, a divatos festéket, frizurát már az első héten megtanulják. Az a legkönnyebb. Külsőre ők nagyvárosiak. De belül... fogadok magával, ha tízet megkérdez, kilenc még nem volt a körúton se. Nem mernek az utcán járni, félnek attól, hogy eltévednek. Belülről megmaradtak falusinak. — Hol laknak? — Háromszázhúsz férőhelyes a munkásszálló. A gyári munkásszálló egyik szobájában ülök. Öt ágy áll egymás mellett. Öt emeletes vaságy. Barátságtalan a szoba: csupaszak a falak, a mennyezetről egy szál drótról lógó árva villanykörte világít, a hajópadlót sötétre fogta már a rengeteg olaj. 36
