Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)

hintázik, majd távoli ajtók halk csapódását hallotta, a karikás és kérdező szem már levette róla a tekintetét, tüdejébe ismerős, kámforos kórházillatot szívott be.

A fizető főpincér az első jelzésre odaszaladt, Deák úr gőgösen hátrafordult és kérte a számlát, a főpincér tanácstalanul ránézett és kérdezni akart valamit, de Deák úr haragosan leintette, mert ő akart fizetni mindent, még azt is, amit korábban rendeltek, majd könnyelműen és zokszó nélkül annyit fizetett ki, amennyit az esküvő megrendezésével keresett. Váratlanul fényes, tükrös szobába került, erős lámpák világítottak a szemébe, valami olyasmit érzett, hogy vakító napba bámul, aztán mintha szagos borotvavízzel locsolnák az arcát, majd megint Erzsiké mellett látta magát, a bérház kapujában megforgatta a kulcsot, a sötét lépcsőházban óvatosan lépkedtek, hogy a kíváncsi házmesternőt ne ébresszék fel, később Erzsiké érdeklődve nézett szét a vitrines lakásban, szeme megakadt a falon függő tanítói oklevélen, Deák úr közben átnyújtotta kék háziköpenyét, a fürdőszobában nemsokára csobogott a víz, ezalatt maga is levetkőzött, kibújt átizzadt fekete nadrágjából, majd mosakodás után Erzsiké mellé feküdt a rózsaszín ágyneműbe, de a kép hirtelen megint elmosódott, a vonalak összekúszálódtak, pedig érezni és látni akarta még, hogy felemeli a paplan sarkát, bal lábát átteszi Erzsiké dús szőrzetű ölén és lassan rácsúszik a puha, de ruganyos és forró testre. A keblek látványát már soha nem tudta felidézni.

27