Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)
— Egy jobb szakácsnő. — Majd szerzünk ... — intett az igazgató. — Szereztem. Itt az áthelyezési papírja — vágta rá Deák úr. — Aláírod? — Ki az? — Nem mindegy? — Az ötszáz forintot adod? — jött a válasz. — Ötszázat. — Nem kell! — mondta az igazgató. — Nem kell ... — De miért? — Elveszem tőled az éttermet! — Elveszed? — döbbent meg Deák úr. — Másnak adom. — Minden hónapban megkaptad az ötszáz forintot. — Valószínűleg. — Akkor hát? — Második feleségeddel mi van? — tette fel a váratlan kérdést az igazgató. — Fizessek többet? — A feleséged?! — Ötvennégyben elváltunk. — Gyerekeid? — A nagyszülők vidéken nevelik, Patakon. — Meglátogatnak? — De igazgató úr ...? — Lakásod van? — Igen — mondta Deák úr. — Van. Egy garzon. — Tanácsi főbérlet? — Három éve. — Hogyan van berendezve? Kedves, hangulatos? — Csak a vitrin volt négyezer ... — Földszinti? — Második emelet és erkély. — Nem kell az ötszáz forint! — És az étterem? — A tiéd marad ... — Enyém? Nem adod másnak? — Nem — felelte az igazgató. — Ági miatt, tudod ... — Ági miatt? — Igen. Hetente egyszer kölcsönadod a lakáskulcsod. — Szakácsnő? — Aláírom — az igazgató tollat vett elő —, de a leltárhiányt sürgősen fizesd be. Deák úr a taxi puha ülésén hátradőlt, a kétcsatos aktatáska fülét elengedte, a suhanó kocsi ablakán nem nézett ki. Újra fáradtság vett rajta erőt. A párbeszéd mondatai visszhangzottak benne: először a virágokról csevegtek, a három pálmáról, még nem sejtette, hogy mi következik, szemével már a pincért kereste, hogy két üveg Kinizsi sört rendeljen, amikor az igazgató váratlan csuklómozdulattal visszautasította az ötszáz forintot. Annyira meglepődött, hogy még gondolkodni is elfelejtett, az igazgató teljesen a markában tartotta és nem tudott mivel védekezni, már azt hitte, hogy üzletét másnak ígérte oda. Képzeletében megjelentek a sárga abroszokkal leterített asztalok, de még nem volt ideje felmérni, hogy megint mit veszíthet, amikor már az újabb kérdések jöttek. Agyában megfeszültek a húrok, kiszolgáltatottsága fájó volt, 15
