Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)
közértből, majd, jegyzetelt de hamar elálmosodott és elaludt. A golyóstoll kiesett a kezéből, a jegyzetfüzet lecsúszott az ágyról. Újra a karosszékében üldögélt, felső testével rádőlt az íróasztalra, kintről fullasztó hőség jött be, a homloka ismét gyöngyözött. Indulnia kellett. Lassan berakodott a dup- lacsatos aktatáskába, a sublódfiókból kivett egy zöld zoknit, a fotel alól kikaparta a fehér, fonott cipőjét. Kinyitotta a tárcáját, kiemelt belőle ötszáz forintot. A pénzt kétszer megszámolta, majd zakójának jobb belső zsebébe csúsztatta. A bejárati ajtó könnyen záródott, a névtábla nikkelezése megcsillant, a lépcsőn magához szorította az aktatáskát, a fordulókban el-elbizonytalanodott. A korlátban egyszer meg is kapaszkodott. Gyengének érezte magát. A ház kapuján kilépve szembe vágta a fény, előre hajolt, nekivágott az üres utcának, nem nézett se jobbra, se balra, kiért a forgalmas térre, tülköltek az autók, bepillantott a Sirály étterem ablakán, de a behúzott függönyök miatt nem látott semmit. Itt vacsorázik minden éjjel, törzsvendégként tartják számon, a pincérek asztalt foglalnak a részére. Az újságárusnál vett egy Népszabadságot, rögtön begyürte a táskájába, mert csak hajnalban olvassa el, amikor beleül a forróvizes kádba. Csak ne legyen álmos! A napi hírek még érdekelték, bár minden sort kétkedéssel olvasott és nem nagyon izgatta magát, mert már annyi háborúról és csetepatéról hallott, hogy lassan közömbös lett a pusztításokkal szemben. Az útkereszteződésnél piros lámpa fogadta, megállt, felnézett, pótkocsis teherautók, fürge taxik, zászlóval díszített luxuskocsik vonultak el, mellette egy csinos fiatalasz- szony topogott, fehér blúza alatt remegett kemény melle. Deák úr a nő érzékiségén keresztül észrevette a lassan sárguló fákat, a brikettel megpúpozott tükerkocsit és saját barna, apró kockás zakóját. A kívánatos mellek látványa felrázta tompult kábult- ságából. Átment a főútvonal másik oldalára, elsietett a Népstadion színes jegyirodája előtt és közben arra gondolt, hogy szívesen kimenne egy izgalmas labdarúgó meccsre, ahol kedvenc csapata, a Ferencváros játszik, de aztán eszébe jutott, hogy üzletének hétvégi bevétele többszöröse a hétköznapinak. így a vasárnapi mérkőzésről megint lemondott. Nem az első eset, hogy legszebb vágyairól alig vett tudomást. Megtorpant a fodrászüzlet bejáratánál, a kirakatban horgászzsinóron frissen borotvált, modern frizurájú férfiak mellképei lógtak. A nagybetűs plakátok gyógymosást és borot- vahajvágást hirdettek. Az üzletet félig üresen találta, két tükör előtt ült csak vendég, az egyiknek hajat vágtak, a másiknak ezüstös tálban fejet mostak. Józsi bácsi a kisszé- ken kuporgott, Ludas Matyit olvasott, szemüvege az orrára csúszott. Deák úr először a pénztárosnőnek köszönt, majd a fodrászokat üdvözölte és beleült az ismerős székbe. Lábát kinyújtotta. Józsi bácsi ujjai már a homlokát masszírozták. Legtöbbször csak itt a fodrásznál, a borotválkozás után ébredt fel teljesen. Tarkójából most is kihúzódott a tompa nyomás, az ideggörcsök lassan feloldódtak, a hideg pamacs lendületesen dörzsölte arcát, a könnyű hab elborította az állát. Szemét gondtalanul becsukta, néhány pillanatra álomba merült, ismerős bizsergés futott végig a hátán, egy kicsit talán boldog is volt. A bo- rotválás után Deák úr kivette zsebéből a púderes üveget, Józsi bácsi ebből egy diónyit kiöntött a törülköző sarkára és a rózsaszín púderrel bekente vendége arcát. Deák úr úgy ragaszkodott a saját keverésű púderhez, ahogy mindig három forint borravalót adott. Rangjához méltónak csak azt tartotta, ha az átlagnál és az illemnél valamivel többet dugott a fodrász zsebébe. Búcsúzóul rámosolygott a keszeg pénztárosnőre, akinek tavaly adott el egy háromajtós barokk szekrényt. Az üzleten akkor majdnem ezer forintot nyert. Az ajtóban másodszor is fejet hajtott, a fodrászok szélesen mosolyogtak. Deák úr azzal a tudattal távozott, hogy őt itt is, máshol is szeretik. 13
