Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (V.)
a közhely, Prokrusztész-ágy. Sokszor láthatatlan „formázó” — kokilla-szerű —, amely a maga képére alakítja gondolatainkat anélkül, hogy észrevennénk, mert igen gyakran inkognitóban jár, s épphogy új, eredeti felismerésnek álcázza magát.) A szemlélet maga a nyelvben bizonyos fokig örökölt szemlélet, és meghatározza gondolkodásunkat. (Pl. a nyelv mélyén lappangó modell-szerűségek.) Könnyű ezt belátni, ha arra gondolunk, hogy az egésznek résszel való behelyettesítése például még az etikai struktúrákban is — mintegy lenyomatként — jelen van. S itt térjünk vissza az áldozat elvéhez. Ha az áldozat nem sajátos (etikai) csereforma lenne — úgy a hadvezér egész hadát veszni hagyná, s nem csupán egy szakaszt áldozna föl az egész helyett. (Az ellenségnek teljes győzelem kellene. A hadvezér ezt tudja; ehelyett rész-győzelmet ajánl föl, egy szakaszt, nyilván: megtévesztés, figyelem-elterelés céljából. Ez a megtévesztő áldozati forma lényegében ugyanúgy csere, csupán a másik ilyen összetetten nem tud róla.) A csereforma már eleve maga után vonja az ésszerűségben való gondolkodás lehetőségeit. A csere az „ésszerű” fogalmának melegágya. A cserében leglényegesebb mozzanat, hogy mindkét félnek főként arra van szüksége, ami a másiknak van. (A pénz ilyen értelemben a közvetítő, a képviselő, a semleges, melyre mint puszta pénzre egyik félnek sincs szüksége, de annál inkább mint olyanra, amellyel meg lehet vásárolni azt, amire éppen szükségük van.) A vallási áldozat hipotetikus, hallgatólagos vagy kijelentett szükségletből indul: felteszi, hogy a szellemnek, az isteneknek áldozatra van szükségük. De nem feledhetjük, hogy eme áldozat mindig csak része annak az egésznek, amelyet „megvált”, s amelyet szintén odaadhatnánk, ha akarnánk, ám az nem lenne ésszerű. Épp ezért hátra van a kérdés: milyen áldozatra van szükség? Az áldozat eleve olyan csere, amelyben az alternatíva a következő: nem tudjuk pontosan, a másik félnek mire van szüksége, de vagy feltesz- szük, vagy pedig olyan „tolmácsokat” keresünk, akik megtudakolják, mi kell a másik (az isteni) félnek. E „tolmácsok”: a sámánok, a papok, akik a „hagyomány szerint” ismerik e nyelvet. Az áldozattal való manipuláció minden kizsákmányoló társadalom etikai lényege. A dolgozó embereket szolgáló, az áldozat iránti új, helyes viszonyt a szocializmus etikája teremti meg. Ez már korántsem a vallásos áldozat körébe tartozó. A kizsákmányoló társadalmakban e manipuláció lényege az, hogy a kizsákmányoló úgy tünteti fel, mintha az áldozatot ő hozná, noha azt a kizsákmányoltak hozzák. Más szóval: eltulajdonítják, kisajátítják az áldozatot is. Az áldozat is profitforrás lesz. Ugyanakkor a rabszolgatartó, feudális vagy a kapitalista kisebbség úgy tünteti föl, mintha vagyona ősei áldozatából eredne, nem pedig főként a kizsákmányolásból. El próbálja hitetni, hogy áldozatai igazi áldozatok, nem pedig főként megtévesztő áldozatok, figyelem-elterelők, és azt igyekszik sugallni, hogy nem önmagáért, hanem az egész társadalomért hozza. Mondottuk: az áldozat mélyén az a feltevés vagy kijelentés van, hogy az egész „megváltható” a rész által: így tehát az áldozat mint az önmegtartás, mint az emberi önvédelem egyik igen fontos eszköze jelentkezik. Attól függően: hogy viszonyul az áldozó az áldozathoz (tehát: a szigorú önkéntesség betartásával, a felismert szükség- szerűség birtokában-e stb.) dől el, hogy az áldozat szabad áldozat-e — egyrészt, másrészt pedig:az áldozó távoli céljának(hiszen :az áldozat nem cél, de eszköz) szükségszerűhöz való viszonya a döntő. (Ha az áldozat direkt, vagyis ha az áldozó és az áldozat egy és ugyanazon személy — akkor az önkéntesség nyilvánvaló, de ami a szükségszerűséghez és a jó, emberi célhoz való viszonyt illeti — az még megkérdőjelezhető. Mi általában az indirekt formáról szólunk.) Tehát az áldozat megítélése először is a szükségszerűség iránti helyes vagy helytelen viszony aspektusában történik, másodszor a szükségszerűn belül „a lehetséges legkisebb áldozat elve” alapján, harmadszor az ember-áldozat teljes beavatottságának és önkéntességének elve alapján. (Hiszen 50
