Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Csernus Ferenc: Emlékezés Veres Péterre

hogy felszámoljuk a részleges írástudatlanságot, vagy milyen jó alkalom arra, hogy megismertessük és megbecsültessük a máshonnan jött embert s életét. Mert a Horthy- időkben a városi ember szemében a tanyai csak buta paraszt volt, viszont a napi 12—14 órát dolgozó parasztok szemében a 8 órát dolgozó munkás és értelmiségi: csak városi naplopó. Aztán ott van még a kultúrára-nevelés kérdése is” — mondta.

Az első koalíciós választás után a Parasztpártban kiéleződtek az ellentétek. Veres Péter vezető szerepét ugyan senki nem vitatta, de a balszárny, Erdei Ferenc vezetésével, a még fokozottabb balratolódás mellett állt ki, míg a Kovács Imre körül csoportosult jobbszárnyat a Kisgazdapárt csábította. Hangoztatták sokak, hogy a Parasztpárt szétesik kétfelé, némelyek szerint háromfelé. Ilyen előzmények után ült össze a Párt I. Kongresszusa, hajói emlékszem 1946. november 2-án. A Kongresszus előtti estén, úgy 5 óra tájban a küldöttek többsége kis ünnepséget tartott Szabó Dezső Rákóczi-téri sírjánál. Szegény Görbe János szavalt, és Veres Péter mondott beszédet. Másnap aztán az új városháza szép tanácstermében megkezdődött a Kongresszus. A szokásos bevezetők után felállt Veres Péter és megkezdte beszédét. Se írott szöveg, se vázlat. Beszélt tán fél tíztől tizenkettőig, majd a déli ebédszünet után, kettőtől úgy hatig-hétig. Micsoda beszéd volt, benne a teljes Veres Péter-i hitvallás. Utána mentünk lefelé a lépcsőn négyen vagy öten (Szabó Pálra meg Kovács Imrére emlékszem), csöndben lépdeltünk, amikor megszólalt Szabó Pál: „hát ezt a Pétert én megírom. Krisztus óta ekkora ember nem élt a Földön”.

Az 1945-ös választási hadjáratok időszakában meghívtuk Veres Pétert, tartson beszédet nálunk. Nagy hittel gondoltuk, elég az a néhány levél, és az Istennek se kerül ki bennünket. Felajánlottuk azt is, hogy jöjjön már előző este, szállást örömmel biztosítunk számára is, a kíséret számára is.

A párthelyiség a mai szálloda helyén volt. Ott gyülekezett az előadás előtti estén vagy 150—200 ember, és várta Veres Pétert, aki aznap Makón és Vásárhelyen már tartott gyűlést. Olyan fél nyolc-nyolc óra volt, mikor befutott az autóval Péter bácsi feleségestül, meg Matits Lajos, a személyi titkára, aki nagy bánatunkra közölte, hogy a másnapi beszédből nem lesz semmi, mivel Péter bácsinak Hajdúban három helyen is beszélnie kell. Mindettől függetlenül olyan társai kodás-féle mégis gyorsan kezdődött. Ezen időpontban a városházán a pedagógus-szakszervezet zsúfolt ház előtt Ady-estet tartott. Egyszercsak befutott a pedagógusok háromtagú küldöttsége és meghívta Veres Pétert, tisztelje meg rövid előadással a rendezvényüket. Az öles termetű Matits Lajos ugyancsak morgott a medve hangján, hogy: „ágy köll már Péter bácsinak, nem Ady-est.” De Péter mégis kötélnek állott. Olyan fél kilenc körül járt az idő, amikor nyolcan-tízen átballagtunk a városházára. Jött a jelzés: tíz perc múlva Péter bácsi következik! Péter bácsi rövid pihenőt kért: „hadd gondolom át!” Azzal körünkből kifordulva a fal felé nézett, homlokát a karjához nyomta, és felírta okos agyának tekervényeire a beszéd vázlatát. T. G. sugárzó arccal jelentette be a közönségnek a beszédet. Veres Péter azzal kezdte az előadását, hogy a demokrácia háromnegyedéves fennállása alatt, persze, nem lehet azt kívánni, hogy mindenki demokratává formálódjék, mégis az a tény, hogy a reakció uralma alatt az úgymond keresztény és nemzeti felfogás szerint destruktívnak bélyegzett költő estjére ennyi ember összejött, ez azért jól példázza, hogy valami mozdul itt a magyar ugaron. Kétórás beszédet tartott. Matits ugyan ötpercenként küldte a cédulákat, hogy fejezze már be, aludni is köll! De mi,akik közelről ismertük, tudtuk, ha valamibe belekezdett, akkor ott minden csomót kibogoz. Veres Péter a forradalmi magyar líráról beszélt, a líra és a történelem kölcsönhatását elemezte. Csodálatos este volt.

Nem tudom már, ki mesélte a nyári táborozás történetét. Karácsony Sándor profesz- szornak 1945 nyarán volt egy nyári tábora a Duna árterén, főként egyetemi hallgatók40