Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak

parasztok közül kintmaradt,annak fia, lánya is összeházasodottszegényparaszt eredetű- kortársaival. Mondhatjuk úgy is: a kint élő kisparasztság maradványai beolvadtak abba az új tanyai rétegbe, amelynek alapjellegét, életstílusát a korábbi szegényparasztok odakint meggyökeresedett, feltörekvő tömege adja. Az egykori kisgazdák és kisbérlők előbb azért vegyültek el ebben a rétegben, mert kint maradván szomszédaik világa lett az érvényes társadalmi közeg: ez fogta körül őket téeszben, iskolában, szomszédsági névnapokon. Utóbb pedig azért maradtak kint, mert már beilleszkedtek.

A társadalmi eredet, távolabbi családi múlt szerinti csoportosítás tehát elesik. Minden előnyét megőrizhetjük, ha valamilyen más kategorizálás során figyelembe vesszük azért azt is, ki honnét jött.

De mi legyen az a másik, lényegesebb elválasztó és hasonlító jegyek alapján végrehajtott csoportosítás?

*

Nemzedékek szerint kell tagolni az elénk kerülő tanyai életeket. Egy-egy családon belül is típushatárokat vonni? Kitűnik, hogy ez is jogosult: a nemzedéki sorsok valóban élesen elválnak egymástól, családon belül is.

Soha a történelem során nem volt, nem is lehetett nagyobb jelentősége annak, ki mikor jött a világra. Ahol paraszttársadalom alakul át gyorsuló ütemben valami mássá, minden egyes évtized radikálisan új erőket kapcsol be az életviszonyok alakításába, és új struktúrát, megélhetési és boldogulási lehetőségskálát, új meg új perspektívát honosít meg. Roppant különbség támad itt az egymást követő nemzedékek sorsa között. Ezért jogosult a generációk szerinti típusképzés.

Gondoljuk meg, aki a századforduló táján született, most, felmérésünk idején 70—75 éves. Gyermeksége az első világháború idejére, első fiatalsága az 1920-as évekre eshetett. Gazdaként, gazdaasszonyként, vagy maga erejéből élő szegényemberként érte meg a gazdasági válságot a 30-as évek elején. A második világháborúba -40—45 évesen vitték katonának, vagy felserdülő gyerekekkel kellett otthonmaradt tanyai asszonyként végeznie az ura munkáját is. Változatos sors után érte meg 1945 sorsfordító esztendejét. 50 éven is felül vagy már 60-hoz közeledve került választás elé: nagyüzembe lépjen- e, vagy ragaszkodiék az egyéni élethez; utóbb döntenie általában már csak a nagyüzem és a városbaköltözés között lehetett. Ha belépett, a nyugdíjhatár előtt tette. Mit hozhatott már számára a gazdálkodás új kerete? Traktorra nem ült, tanfolyamra nem küldték, termelési tapasztalatait — ha egyáltalán — addig vehette igénybe a termelőszövetkezeti vezetés, amíg a régi paraszti technika és eljárás dominált. Biztonságosabb lehetett az élete néhány esztendőre — amíg a nyugdíjba vonulás, s ezzel a néhány száz forint havi fix jövedelem árnyéka rá nem vetődött e relatív biztonságra.

Ennek a nemzedéknek sorsa a mezőgazdaság nagy átszervezése óta azt példázza, hogy bármekkorát változnak a körülmények, az ember közvetlen helyzetének és gondolkodásmódjának átalakulásához fiatalnak kell lenni. Akit még egzisztenciálisan, élete hosszabb távú formálódását, perspektíváit illetően is érint a sok új lehetőség. Az öregeknek csak alkonyát ködösíti el az élet megszokott formáinak összeroppanása. Belenyugodni ebbe a más világba, amelyet ők akarni sem akarhattak, hiszen technikái, távlatai kívül estek szemhatárukon — beletörődni, azt lehet. De ha nem övék a világ, ők sem lehetnek már azé a világé. Aki oly sokáig parasztnak nevelődött, lett légyen gazda vagy szegényember, parasztként hal meg.

Mennyire más az 1920 körül született nemzedék 45 utáni sorsa! Veszem P. Istvánt, a hangácsi tanya gazdáját: 1945-ben 24 esztendős volt. Farmergazda ambíciói, amiről oly lelkesen magyarázott nekem is 48 tavaszán, csak néhány évig gyötörhették. 73 nya29