Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak
rán, visszatekintve erre az időre, némi öngúnnyal beszéli, hogyan lett végül is zöldségkertész, de nem ám a város közelében, hanem 12 kilométerre — homokúton, oda- vissza 24, s ezt kellett szezonban nap mint nap megtenni, befelé rakománnyal! — hogyan adta fel gépesítési s a környékbeli tanyákra is apostoli módon kiterjesztett modernizálási törekvéseit az 50-es évek elején ... De aztán észhez jött, mondja, és az elsők közt hagyta magát beagitálni a téeszbe, mikor az a Hangács külső tájékán tagosított és terjeszkedett. Lett belőle agronómus, mivel gazdasági iskolája kiemelte az átlag tanyai fiatalemberek közül; a 30 holdas atyai gazdaságot pedig (mely egyébként is elosztódott 45 táján) okosan elfelejtették neki a téesz vezetői. Üzemegységvezető jó idő óta, megállapodott, családias, Skodával közlekedő középkáder. Ez lett a sorsa. Hogy ezt a pályát nemzedéki viszonyokkal meghatározottnak tekinthetjük: könnyen bizonyítható. Még világosabban beszél egy másik mai termelőszövetkezeti ember, az 1973-ban 54 éves B. Mihály élete. Tanyai cselédemberek gyereke, hamar szolgálni állították. Szerencséjére bizonyos Cs. Vilmos tanyájára került 15—16 éves korában, egyéb gazdatanyákon töltött szolgálatai után, s ez a Cs. úr, aki a város vezető rétegéből származott, — apja egykor főjegyző is volt, és az elágazott família tanyásbirtokai több száz holdra rúgtak — felfedezte a fiatalember jóravaló tehetségét, ahogy akkoriban mondták. Cs. Vilmos gazdasági felügyelő, a vármegye apparátusához tartozó mezőgazdasági szakember volt, kapcsolatban a Kecskeméten működő Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarával is. Terebélyes tanyásgazdaságában a homokhasznosítás és javítás új módjaival, szőlejében nemesített csemegeszőlővel kísérletezett; a tanyai baromfiállomány feljavítása, exportképesebb baromfitörzsek kitenyésztése vagy meghonosítása volt elsőszámú működési területe. Ennek a kitűnő gazdának és feltehetően emberséges úrnak a keze alatt B. Mihályból korán afféle első ember lett az egyik tanyán. Még a kecskeméti gazdasági iskolába, téli tanfolyamra is elküldte Cs. úr, a 40-es évek elején. Ennyi jóindulat viszonzásaképp — meg a maga biztosnak érzett egzisztenciája védelmében — B. Mihály nem óhajtott földet igényelni a felszabaduláskor. Később mégis rászorult, mivel Cs. Vilmostól így is, úgy is elvették 1947 táján a birtokát. Akkor hétnyolc holdat kapott a szétparcellázott gazdaságból; gyermektelen házasember létére körösi viszonylatban ez is tekintélyes juttatás. 1948-tól 1960-ig tanyai egyéni gazda, kint a Homolytája homokján. A juttatott földhöz 10—15 hold másik földet is bérelt, jószágot nagy számban tartott — ez volt a kedvtelese is: a szép ló, a jó tehén —, mintaszerűen gazdálkodott. Ama kevesek közé számított, akik a beszolgáltatást olyan pontosan teljesítették, hogy nevük a tanácsháza oldalára kihelyezett dicsőségtáblára nem egyszer felkerült. 1959-ről 60-ra forduló télen megvált egyéni gazdaságától; nehéz szívvel-e vagy köny- nyűvel, másfél évtizedes kiemelkedő brigádvezetői pályafutása után talán már maga se tudja pontosan. A vázojt pálya, meg különösen ami 1959—1973 közé esett, B. Mihály életéből, sem 10 évvel idősebb, sem 10 évvel fiatalabb emberrel nem eshetett volna meg. Brigádvezetőnek tették. Képzettsége, mintagazdai jóhíre, tekintélye, emellett a fiatal korában megszokott szolgálati kötelességérzet, az egyéniségében összefonódó gerincesség és tisztelettudás egyenesen erre a szerepre teremtették. Hogy így és ezért lett a termelőszövetkezet középgarnitúrájának tagja — és maradt napjainkig, megbecsültén, elmozdíthatatlanul, öt- vagy hat téesz elnök, legalább ugyanennyi főagronómus uralma idején, ez megint az 1920 körül született, 1970-ben 50 éves nemzedék determinált sorsába illeszkedik. Ha előbb születik, öreg már a mezőgazdaság átszervezése idején ilyen szerephez, ennyi munkához. A brigádvezetői lótás-futást mintaszerűen tovább fejlesztett tanyai állattenyésztése egészíti ki ugyanis, ami maga majdnem egész embert követel. 30
