Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Ivó Andrić: Láncrafűzve (Regényrészlet - Csuka Zoltán fordítása)
Márciusban volt egy esztendeje, hogy Ivó Andric, a jugoszláv Nobel- díjas író meghalt. Mint legtöbb regényének és elbeszélésének fordítója az ötvenes évek végétől, csaknem haláláig többször is jártam nála, mind Herceg Novi-i villájában, mind pedig belgrádi lakásán (az utca, amelyben lakott, ma már az ő nevét viseli) és így többször is alkalmam volt elbeszélgetni vele Omér pasa c. készülő regényéről,amelyen több mint egy évtizede dolgozott, de tudomásommal nem fejezte be teljesen. Poszthumusz művének kéziratát a hagyatékot kezelő Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia bizottsága még gondozza, de Andric egykori titkárnője, Vera Stojic, maga is kitűnő szerb műfordító (főleg angol műveket fordít) legutóbb volt olyan szíves, és az egyes lapokban, folyóiratokban megjelent töredékeket xerox levonatokban rendelkezésemre bocsátotta. Ezekből a töredékekből mutatok be itt egyet, a Forrás magyar olvasóinak. Omér pasáról röviden annyit, hogy 1806-tól 1871-ig élt, a likai Jasenicán született, eredeti neve Miso Látás volt, és az osztrák hadseregből szökött meg Törökországba. Ott felvette az iszlámot és Abdul Medzsid szultán egyik leghűségesebb hadvezére lett, s mint ilyen a török birodalomban egész sor felkelést vert le. Mikor a boszniai bégek a szultán reformjaival szembeszegültek, a szultán Boszniába küldte a bégek és agák, tehát a reakciós földesurak megrendszabályozására. Omér pasa tűzzel-vassal letörte a lázadást és az oligarchákat kivégeztette, vagy láncra fűzve Ana- tóliába száműzette. Idézetünk a bégek elhurcolásáról szól. (A fordító) IVÓ ANDRIÓ LÁNCRAFŰZVE Az elhurcolt MujagaTelalagity elhagyott házában, amelyet Arii bég tüzérszázados, az eltörökösödött lengyel emigráns, Ehring rekviráltatott magának, ugyancsak nagy volt az élet és a vidámság. Az ebéden, amit Arif bég azért rendezett, hogy beköltözését megünnepelje, vagy tíz emigráns tiszt vett részt, akik ugyancsak eltörökösödtek, akárcsak ő.S mialatt a Sirokatyán magasodó szép házban áll a mulatság és kezdetét veszi a tivornya, a ház igazi gazdája ezen a nyári napon, messze Sarajevótól olyan úton jár, amilyen boldog embereknek nem jut osztályrészül. MujagaTelalagity szerény származású ember volt, de már fiatal korában sikerült a sarajevói kereskedővilágban kitűnnie, s részint szerencséje, részint munkája és ügyessége folytán sikerült meglehetős vagyonra szert tennie. És most, élete derekán, vagyonával és tekintélyével sok bégnél is tehetősebb volt. Ez megszédítette és kissé el is kapatta. Noha a nemrégiben az uborkafára felkapaszkodottak sorába tartozott, egyike volt azoknak, akik az utóbbi években azzal vonták magukra a figyelmet, hogy minden reformot és újítást elleneztek. Ez az ügyes és magabiztos ember, aki hirtelen emelkedett fel Sarajevo első férfiai sorába, legjobb úton volt ahhoz, hogy helyzetét megszilárdítsa, s hogy a megszerzett vagyont utódainak biztosítsa és további felemelkedésüket lehetővé tegye. Úgy vélte, hogy miközben a fennálló állapotot védelmezi, nemcsak azt védi meg, ami van, hanem azt is, amit a fiai és unokái valamikor majd elérnek, s amivé lesznek. S védelmezte töretlen akaratának minden erejével és szerény eszével, mindenütt és minden alkalommal, határozottabban és nyíltabban, mint akár a régi nemesi sarjadékok, a születés és származás előkelőségei. A sarajevói vezetőférfiak pedig hagyták, hogy az ellenállásban is kitűnjék és élen járjon, a veszély pillanatában azonban, hogy a saját bőrüket mentsék, „maguk elé tolták”, ő ezért hamarabb került Omér pasa rendőrségének listájára, mint az igazi főemberek. Nyomban a szeraszker bevonulása után letartóztatták, s a láncrafűzött száműzöttek négy csoportjának egyikével elhajtot24
