Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Lezsák Sándor: Homo Nyüzsgő (Vígeposz)
Hogy parancsolják, űzzék Le a fáról a hordát, a Pite családot, S éljenek a földön, íme. ÖTÖDIK ÉNEK amelyben a nagy beszédet ellenség zavarja meg Korán reggel bömbölő-hangú, Botbuzgó Aivezérek riogatják a népes Pite családot, riogatják le a fáról. Tolongnak Cantro Puszi előtt, A tisztásra vonulnak. Ekkor néhány dorong csendre legyint, Lihhen a hámfa-várakozás. S Homo Nyüzsgő, a hajlott hátú Ferde Magóg első szülötte mond Cifra beszédet, amit ma így olvasna fel Egy kései utóda: — Majomemberek, Hordatársak! Eddig a lombokban éltünk, Nyomorító szürke homályban, Szenvedünk hosszú ideje a fán! Testünket karmolták tüskés ágak, Mekkora alázat! S mindig kapaszkodni kellett, mindig! Nem akarunk többé kapaszkodni! Le kéne szabadulni már!! (A dorongok a hordát tapsra legyintik.) Nem akarunk többé kapaszkodni! Jöjjünk a fényre, éljünk a földön, Mert azé a föld, aki rajta jár! Kövessük hát a Bölcs Vezért, A Rettenhetetlen Medvevadászt, A Pite család Nagy Cantro Pusziját! (Néhány dorong húj-húj-hajrát legyint, Majd újra a csönd szalutál.) A földről nem lehet leesni! emeli fel Karját Homo Nyüzsgő, S folytatná a cifra beszédet, a lelkesítőt, De a hordatömegből zajongás hajt ki, Bokrosodik, szétfut, Bomlik a lárma, Valaki ordít, S rohan a Pite család, Menekül vissza a fára, Utánuk sárga a csík, mert sárga A veszedelem, sárga. Cantro Puszi is fölordít, s usgyé! Homo Nyüzsgő rémülten néz, s látja, Minden majomembert üldöz egy Sötét Alak, Vinnyogva pillant a földre, Mellette is fekszik egy Sötét,formája ijesztő, Karját éppen fölemeli, de hogy üssön, azt Nem várja meg, Menekül ő is a többi után. HATODIK ÉNEK amelyben győzelmes csatáról, félelemről és különös barátkozásról lesz majd szó Kucorgó szemek lesnek a lombok közül. Üres a tisztás, Egy felhő árnyékot vet, Lassan vonul. — Ajaj! nyögi egy fa alatt Cantro Puszi, Mennyi Sötét! Jön Homo Nyüzsgő, Nehezen bár, de összeszedte Mindegyik alvezért, a Botbuzgókat. Leülnek hangot cserélni. Puszi karjában lüktet a jaj, Gyorsan kész a parancs: Az ellenséget le kell győzni! Meghódítjuk a földi világot! S dorongok legyintik csatarendbe A kövekkel, botokkal Felszerelt Pite családot. Uccu a felderítő, Négykézláb kúszik, S nagyot üvöltve rohan vissza. — A tisztásra értem, S ugrott rám a Sötét, Feküdt mellettem, Nem eresztett! Süvít a hangja, Izmok puhulnak, Az arcok belereszketnek, De Cantro Puszi karjában nyársal a jaj, Ordít: — Ebben a harcban csak Sötét Árnyékainkat Veszthetjük el! Győzni fogunk! hordja körbe Kordont viliámló tűz-szemeit A rettegett Medvevadász, a Bölcs Vezér, S a dorongok bátorságra legyintik a hordát, Irány a tisztás, paskol az útmutató. Micsoda csata következik! 1?
