Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - Lezsák Sándor: Homo Nyüzsgő (Vígeposz)

Egy Sötét Alak jut mindenkire, — Éljünk barátságain!

Vágják, tépik a földet,

Kővel dobálják,hasítják bőszen,nekivadulva, Dorongok, biztatnak

Hújrázó hangot Uvöltenek, S kitör a barátkozás, Pite népe

Halálos bírókra kelnek, szétmállik a fű. Simogatja a saját árnyékát, becézi.

Hosszú ideig tart a csata,

A nap már magasan áll a fejük felett, Mikor az utolsó Sötét is eltűnik.

— Hipp-hipp csuhajja! harsogják Boldog szájak,

Hurrogra emelik magasba Cantro Puszit, A Bölcs Vezért, a Rettenetest.

Aztán élelmet hord A horda,

Van dínom-dánom,

Heje-huja-haj!

De az éhség alig csillapodott,

Rettenve észreveszik,

Mellettük újra nő a Sötét,

Egyre nagyobb lesz.

A gyönge zsibongás erősödik,

Görcsöl a pánik, old a menekülés,

Rejti őket újra az erdő.

Cantro Puszit lesi a népe,

A dorongok némák,

N em kell csöndre legyinteni.

H omo Nyüzsgő a fejét vakarja.

Bolha csípi?

Vagy éppen az agy nő? Ki tudja. Mindenesetre süvítve szól, figyel a horda.

— Álljon elő,

Kinek testéből folyt a Piros Víz!

Senkise mozdul

— Álljon elő,

Kiben fészket rakott a jaj!

Csak Tutyi-Mutyi, a nyaffintó botorkál Ki a sorból,

De tiszta az ok,

Dorong legyintett hátára merszet,

Innen a lapocka-jaj.

— No I ám! nyugszik Homo Nyüzsgő,

A hajlott hátú Ferde Magóg első szülötte.

— No lám! Nincsen karmuk!

Esznek fényt a Sötétek,

Nem kell a hús!

Ők a mi barátaink.

A tisztásra indul a horda, kiérnek. Mindegyik mellé ugrik egy Sötét Alak.

Homo Nyüzsgő a földre hajol,

Árnyékát megsimogatja.

— Árnyéka kinek nincsen?

Senki sem jelentkezik.

Aztán baktat a horda a hegyhez, Barlangot tud itt Homo Nyüzsgő.

Szép a barátkozás,

Szirmos a becéző hang,

De végül mindenki boidog,

A barlangba nem mer bejönni az Árnyék.

HETEDIK ÉNEK

amelyben az első tilalmakról olvashatunk, s egy pillanatra feltűnik a jövő

Néhány nap múlva A dorongokkal földre legyintett Pite család

Újra tolong Cantro Puszi előtt.

Nevében Homo Nyüzsgő nosoz Cifra beszédet.

— Előbb Hozzátok szólok, Sötét Árnyékok! Cantro Puszi, Megfontolt Bölcs Vezérünk Határozott.

Az embert sohasem szabad elhagynotok! Kísérjétek, óvjátok őt!

Ti pedig, Emberek!

Pite földet ért boldog népe,

Hallgassátok az Első törvényt!

Rálépni a más árnyékára, ütögetni, Fogdosni, fadarabokkal piszkálni tilos!

Árnyékunkkal szeretkezni tilos szigorúan!

Tilos a máséval is.

Csak egyetlen árnyéka lehet mindenkinek! Akinek egynél több árnyéka van,

Vagy lesz,

Azt köteles a közösbe beadni.

Végezetül hirdetem a Tervet, zálogát a jövőnek

Kövessük Bölcs Vezérünk zseni példáját,

S ne négykézláb másszunk a földön! Mindenki tanuljon meg Önként Kétlábon járni!

Jelszavunk:

Járjunk kétlábon az Árnyékvilágon!

18