Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - Horváth Péter: Ott, a tengeren (Novella)

A farmernadrágos cigarettára gyújt. A kissrác büszkén méregeti a leendő dodzsemest.

— A dodzsem télen is megy?

— Naná! Ha meg nem megy, átallok a játékterembe, a flipperhez. Aztán meg a tengerre, nem bírom a döglődést. Azért hagytam ott a fényképész sulit is. Lepra unalom. A tenger az más. Meg a kikötők!

A kiskölyök kavicsokat dobál a vízbe.

— Szeretek veled lenni — mondja.

— Délután kimegyek a parkba, megtalálsz a flippernél. Ha nyerek, neked adom a szabad játékot.

— Segítenem kell otthon, reggel is alig tudtam lelépni.

— Azt hittem, szabad ember vagy.

— Persze, de a bratyóm készül az érettségire. Egy hét.

— Tudod mit csinálhat az érettségijével?

— Egyetemre akar menni. Mérnöknek.

— Addigra én már rég a tengeren leszek, hülyére keresem magam, mert ott dollárban adják a dohányt, ha nem tudnád. Jobbnál jobb nőim lesznek. Ő meg gürizhet.

— Házakat akar tervezni. Ez a hobbyja.

— Hülyeség. Menjünk.

Felkerekednek.

— Várj csak! — szól a farmernadrágos. — Hajtogassunk papírhajót. Tudsz?

A papírhajók minduntalan a parthoz sodródnak.

— Figyeled, az enyémet mindjárt elkapja az ár!

Mintha megnyílt volna, a farmernadrágos hajóját elnyeli a folyó. Á másik hajó suhan a vizen, a fények között.

Dél van.

*

A sildes sapkás, hórihorgas srác int, „mindjárt, apuskám”, és amikor a menet elindul, kiszalad a korláthoz.

— Csak a jövő héten tudlak behozni, addig várni kell.

— A fenébe — feleli a farmernadrágos. — De akkor biztos?

— Persze, meg van dumálva a főnökkel. Jövő héten lesz üresedés, akkor jöhetsz. Két dodzsem összeszalad, utasai felvisítanak; még két kisautó rohan össze. A sildes

sapkás bemegy közéjük, rendet rak, aztán visszajön a korláthoz.

— Ennyi az egész — mondja. — Meg a jegyeket elvenni. Egész nap szól a zene, marha jó számok, mondhatom, a legjobbak. Akkor jössz?

— Megbeszéltük.

A farmernadrágos még bámészkodik egy darabig, aztán átsétál a játékterembe. Kinéz magának egy automatát. A géppel két lány játszik. Tizenhat évesek. Nem nevetnek túl hangosan. A farmernadrágos bambán bámulja a feneküket, aztán magához inti a pénzváltó fiút, egy húszasért fél marék aprót kap. Amikor a lányok abbahagyják a játékot, odalép hozzájuk.

— Szabad? — vigyorog.

A lányok arrébb húzódnak, a fiú bedob egy kettest, az automata csilingel, adja a golyót.

— Nagyon megy neki — szólal meg az egyik lány.

Afiú nem néz/el: pikk-pakk! Jobb oldal, bal oldal, bal, bal, jobb, azannya!

8