Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - Horváth Péter: Ott, a tengeren (Novella)

— Kijött a szabad játék. Akarjátok?

— Inkább a hullámvasútra . ..

— Én megpróbálom ... — mondja a másik lány.

A fiú most meglebbenti hosszú haját, oldalról a lányra pillant.

— Menj csak, Krisztina, majd találkozunk — mondja a lány.

— Ha ez jó neked! — A barátnő sértetten elporoszkál.

A fiú átengedi helyét a lánynak. A golyó kirepül, tétován megérinti az egyik csengető korongot, aztán eltűnik.

— Elvarrtad! — nevet a fiú. A lány ránéz: idegen kék szemében sárga láng. Újra próbálkozik, de a golyó megint csak eltűnik, alig érintve a csengető, villogó karikákat.

— Nem megy — nevet a lány.

— Van még golyó. — A fiú hátrább lép, nézi.,,Nem rossz!”, int az egyik havernak, aki két géppel odébb issza a sörét.

— Szevasz, Gavros, kijöttem! — A kis srác áll meg a fiú mellett.

A lány feléjük fordul. — Vége.

A kis srác kezet nyújt neki:

— Másik Gábor.

Paroláznak.

A lány menne is, maradna is. — Az öcséd? — kérdi a farmernadrágost.

— Haverok vagyunk — felel helyette a kis srác.

És megint csak állnak.

— Itt egy kettes, nem érek rá — szólal meg a fiú. A kissrác elteszi a pénzt, sokat- mondóan hunyorít:

— Olrájt.

Mindenfelől zeneszó, minden mozog, száz és száz arc tűnik el. Két-három lépés, egy féloldalas pillantás: hosszú, seszínű haj, vékony orr, oltári mellek, keskeny csípő, másodosztályú lábak. „Mindegy, szerda van” — gondolja a farmeres, majd megkérdezi:

— Sokat jársz ide?

— Egy évben egyszer.

— Van kedved a kastélyhoz?

— A barátnőm keresni fog.

— Megtalál.

Görbetükrök: hordóhas, gólyaláb, bálnapofa.

— Nem érdekes, gyerünk tovább!

A sötét folyosó azért sötét. Beleszagol a hajába. Hajszag.

— Csiklandik — jelenti a lány.

A hordóban egyszerűen hasraesik, nem lehet nevetni.

— Mindig a forgással szembe, ezt se tudod? Mindig szembe!

A lány nem válaszol. Örvénylik köröttük a tömeg.

— Fáj?

— Nem.

Párhuzamos léptekkel mennek a pillanatnyi csöndben.

— Gyere el velem — szólal meg idegesen a fiú.

— Hova?

— Hát úgy igazán. Gyere el velem.

— Hülye vagy?

— Felmegyünk a Hármashatárhegyre, lefekszünk a fűbe, és kész.

A lány most behunyja a szemét, nevetve dülöngél jobbra-balra.

— Utálom, ha a csajok becsukják a szemüket csókolódzás közben.

— Nem fogok veled csókolózni.

9