Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Tolnai Ottó: A hegyoldalon (Versciklus: Hogyan fújjam meg, Sosem láttam, Lenn a búza, Valami súlyos, Az alkony, Kirándulók, Lenn, Égnek alig lobogva, Némán, Balról a városka)
a :: — —!lenn a búza már kenyérszínű a kukorica még nem pedig szép lenne mondani kenyérszín tenger-i kukoricabajusz-illatot hoz a mozdul a föld hajol a fa s hajolok én is vele egy kicsit még egy kicsit a földig a földben hajlongok én alázatos szolgája már mélyen a földben mélyen a földben VALAMI SÚLYOS valami súlyos termés üt lapockán megijedek pontosan éreztem mennyivel kellett volna erősebbnek lenni az ütésnek hogy már ne érezzem hogy már ne érezzék semmit szerencsére felénk nincsenek órjás termések embernyi férgekkel tele órjás termések AZ ALKONY az alkony már áthúzta a domboldalt amikor berepült a képbe a kócsag tiszta fehér a lápról lebbenhetett fel hozzánk
/
